Megváltozott az életem

Eredeti cím: A szomszéddal maszturbáltam

I.

 

Sziasztok, Edina vagyok. Vidéken élek, egy falu széli házban az apámmal. A történetem talán nem egyedi, nem is különc, ám mégis tanulságos lehet másoknak.

Nem rég történt velem egy eset, ami azóta is meghatározza az életemet. Vidéken nem ritka hogy az emberek nyáron nem a fürdőszobában, hanem a kertben intézik el kisebb nagyobb dolgukat, ahogy én is.

Egy nyári napon történt az első eset, amikor a kertben tevékenykedtem, palántázás, kapálás, meg ilyesmi… Aztán egyszer csak pisilnek kellett, és ahogy ilyenkor szoktam a ház végében, ahol a sövény takarásában nem zavarhat meg senki, leguggoltam, és csurrantottam egyet. Ahogy ott méláztam, és Körülnéztem, azt láttam hogy tőlünk nem túl messze lévő ház ablaka szokatlanul csillog a napfényben. Nem is vettem róla tudomást, ám amikor a munkához láttam hogy folytassam amit elkezdtem, ott motoszkált a fejemben hogy vajon mi lehetett a szokatlan fény.

Amikor végeztem mindennel, bementem a házba és megkerestem apukám bazi nagy távcsövét, ő ugyanis vadász volt, és még mindig megvannak a cuccai. Szóval fogtam a távcsövet és megnéztem hogy honnan jött a fény. A szóban forgó ház, ami nem a falu irányában van, hanem a kert vége felöli oldalon, egy magányos tanya, ami kb 100 méternyire van tőlünk, ezért jól meg tudtam figyelni. Mint kiderült nem is az ablak csillogott, hanem a verandán volt valami, a napozó-ágyak és asztalok között, egy fémesen csillogó valami, amiről először nem is tudtam hogy mi lehet. Ekkor annyiban hagytam a dolgot, tettem-vettem, majd egy kicsivel később megint megnéztem hátha többet látok. Bizony láttam.

A látvány pont ugyan az volt mint az előbb, de most az egyik napozóágyon egy pasi feküdt, és közben a szeme előtt volt az, amit az előbb nem tudtam beazonosítani, de most tisztán látom hogy egy távcső, vagy inkább egy teleszkóp. Ahogy ott feküdt az ágyon, a szeme előtt a távcsővel tisztán láttam hogy körbe jár a környéken és mindent alaposan megvizsgál. Ekkor eszembe jutott, hogy az imént amikor pisiltem, a csillogás utalhat atta is hogy pont engem nézett. Heves szívdobogást kaptam, és kivert a víz. Most mit csináljak?

Van egy videókamerám, ami most lehet hogy jól jön. Felállítottam a szobámban az ablak mögött, elindítottam a felvételt, és kimentem hogy úgy tegyek mintha megint pisilnék. Ruha fel, leguggoltam, és rájöttem, hogy ha engem figyel, akkor pont belát a puncimba ahogy épp pisilek. Ez a gondolat annyira felizgatott, hogy a puncim is belebizsergett, de nem maradtam tovább, mint ami feltétlen szükséges volt, mert meg akartam nézni hogy a kamera mit rögzített.

Visszatekertem és csak néztem tátott szájjal. Világos volt hogy a távcsöve pont felém néz. Aztán az egyik kezével elkezdte masszírozni a a nadrágja elejét, majd egy pillanat múlva lejjebb tolta, és akkor elővillan a hatalmas fasz, amit a kezével megmarkolva ütemesen masszírozott. Ettől teljesen kész voltam. Felizgatott a látvány, de főleg az a tudat, hogy amikor ezt csinálta akkor pont a pisis puncimat nézte. Aztán újra és újra vissza tekertem és csak néztem megigézve, amikor azt vettem észre hogy az én kezem is a puncimat simogatja. Pillanatokkal később elélveztem, és sokkal intenzívebben mint eddig bármikor.

Amikor apám este hazaért, megkérdeztem tőle hogy kié a ház, és hogy ki lehetett az akit ott láttam. Mint kiderült, egy idős ember lakott ott, de már évek óta üresen áll, mert egy idősgondozó otthonban él, a fia meg a városban. Ezek szerint, akit láttam, az lehetett a fia.

Másnap újra szép időnk volt, és reméltem hogy ismét lesz valami élményem. Megint egyedül voltam egész nap, ezért úgy döntöttem hogy kicsit felpörgetem a dolgot. Kivonszoltam a napozóágyamat a kertnek azon részébe, ahonnan láthattam a szomszéd házat, és ahol én is látható leszek. Még nem láttam az emberem, ezért nyugodtan pakolgattam. Vittem ki egy kisasztalt és napernyőt is. És kivettem magammal a kamerát, és a laptopomat, a kettőt összekötöttem így amit a kamera lát, az én egyből látom a gép képernyőjén. Beállítottam mindent, és leheveredtem napozni, Bekentem magam napolajjal és vártam.

Már elég rég kint voltam, és még mindig semmi, arra gondoltam, lehet már nincs is itt, talán már hazament. Na mindegy. Levettem a bikinimet, és tovább feküdtem félig az árnyékban és újságot olvasgattam. Nem sokkal később mozgásra lettem figyelmes a szemem sarkában. Odanéztem a monitorra, és megláttam a pasit. Jött-ment, pakolászott, aztán eltűnt. Megint felbukkant, majd megint eltűnt. Én ráérek, megvárom mi lesz a vége. Már előre izgatott a dolog, hogy meglesi ahogy itt felszem, elképzeltem mit fog csinálni és vajon én hogyan fogok reagálni. Már a gondolatra is nedvesedett a puncim, és ahogy belenyúltam, éreztem hogy nem is nedvesedik hanem tocsog a saját levében. Felkeltem és a kerti zuhanyzó alá álltam, hogy kicsit lehűtsem magam, kicsit lehűtöttem a puncimat is, és így feküdtem vissza a napozóágyra.

Ahogy elhelyezkedtem, és rápillantottam a monitorra, egy pillanatra lemerevedtem, hogy a szemmel tartott pasi, ismét engem nézett, és jól láthatóan a farkát simogatta. Egy kicsit zavarban voltam, és egyben végtelenül izgatott is. Ahogy néztem, ismét elöntött a vágy, éreztem ahogy a puncim bizsereg, és nem tudtam megállni, – vagy talán nem is akartam, – hogy megsimogassam magam. Ahogy néztem a pasit ahogy maszturbál, egyre jobban felizgatott a dolog, hogy engem néz, tőlem állt fel az a hatalmas fasz, és remélem hogy tőlem fog elélvezni is. Mire ezt igy végig gondoltam, már jött is az első hullám, a szemem a pasi faszán, a kezem a puncimban és ekkor egy véget nem érő óriási orgazmust éltem át, ami több hullámban szántot végig rajtam. Mire lenyugodtam, azt láttam hogy a pasi már ül a szemeivel rátapad a távcsőre és csak engem néz.  Óriási érzés volt.

Aztán a pasi a távcső mellett mutatott egy oké Jelet. Nekem. Jó, de miért, mert elélveztem? ezek szerint tudja hogy figyelem? Hú de ciki. Most mit csináljak? Pironkodtam magamban még pár pillanatig, aztán látom ám, hogy a pasi ismét végig dől az ágyon, és újra a farkát masszírozza. Érzem ám hogy a pinám megint bizsereg, és lüktet, úgy hogy ha már eddig eljutottunk, akkor élvezzük ki minden pillanatát. Néztem ahogy a pasi simogatja magát, és én ugyan abban az ütemben simogattam a puncimat. Így maszturbáltunk együtt, egymástól száz méterre, egymás számára tök idegenül, de élveztem. Aztán újra elélveztem, és újra. Aztán a pasi következett. Láttam rajta hogy vadul vonaglik, összerándul, szorosan markolja a faszát, és egyszer csak hatalmasat élvezett ő is. Telefröcskölt maga körül szinte mindent, csak úgy folyt belőle a sok geci.

Aztán csak úgy feküdtünk, ki-ki a maga helyén és pihentetésképp csak néztük egymást. Kicsit később felkelt, bement a házba, és már nem is láttam hogy kijön. Lassan vége a napnak is, én is megyek vacsorát csinálni mire apa hazajön, kész legyen. Összepakoltam mindent, és bementem a házba. Nagyon fáradnak éreztem magam, ám ezzel együtt nagyon kielégültnek. Meglepett ez a dolog a szomszéddal, és azzal hogy mennyire élvezem ha néznek amikor meztelen vagyok és még inkább, amikor épp elélvezek, ezt eddig nem tudtam magamról.

Már este van, megvolt a vacsi, én a szobámban olvasok, apa meg a tévét nézi, amikor egyszer csak csöngetnek. Magamra kaptam a köntösömet és kiszaladtam megnézni hogy ki lehet az. Nem volt ott senki, csak egy autó hangját hallottam, ahogy távolodik. Kisétáltam a kapuhoz, és akkor láttam meg. A kapu sarkába volt tűzve egy boríték, ám semmi nem volt ráírva. A borítékkal visszamentem a szobába, közben kibontottam, és az ágyra heveredve elkezdtem olvasni.

 

II.

 

A borítékkal visszamentem a szobába, közben kibontottam, és az ágyra heveredve elkezdtem olvasni.

Kedves Ismeretlen.

Köszönöm a mai napot, igazán élvezetes volt így látnom téged, és azt gondolom, hogy neked is hasonló élmény volt. Eleinte, amikor először megláttalak, kissé zavarban voltam, de amikor láttam rajtad hogy veszed a lapot, és megmutattad magad teljes valódban, ahogy élvezted a közös játékot, tudtam hogy több is lehetne ebből.
Gondolom nem a legjobb életed van itt vidéken, nincs sok lehetőség kibontakozni, egyben előrebocsájtom, hogy nem tisztem megítélni hogy neked mi a jó és mi nem az. Szeretném neked felajánlani a segítségemet, hogy megtudd milyen lehetőségek vannak arra nézve, hogy elérd a céljaidat, és szabadon élhess, mindenféle kötöttség nélkül.

Ha elfogadod a felajánlásomat, akkor megtanítalak mindenre, amit tudnod élrdemes, és e tudás birtokában kiteljesedhet az életed.
A telefonszámom: 555 4689. Ha szeretnél többet tudni, hívj fel és elmondok mindent.
Üdvözlettel,
Gábor

Hát ennyi volt a levél, amit a meglesett idegentől kaptam. Kicsit izgat a dolog, hogy vajon mit akar megmutatni, és mi lehet az a benne rejlő lehetőség. Egyben visszatart, hogy tulképpen számomra tök idegen. Mit csináljak, felhívjam vagy inkább ne. Ennyi volt, nincs folytatás. De mi van ha mégis…
Addig agyaltam a dolgon, míg elaludtam.

Reggelre átgondoltam az egészet, és úgy döntöttem felhívom.

Amikor végeztem a reggeli tennivalómmal, leültem a konyhában és hívtam a megadott számot. Csengett. Az ötödik után felvette.
– Szép napot kívánok, Edina vagyok.
– Szia, én Gábor vagyok. Ha megengeded visszahívlak. És már ki is nyomott.

Na, gondoltam ennyi volt, egyből lerázott. Eltelt vagy 10 perc, de semmi. Oké, gondoltam, akkor lássuk a mai napot, mit kell csinálnom. Átöltöztem, és épp kiléptem az ajtón, amikor megszólalt a mobilom. Ő volt az.
– Halló.
– Szia, Gábor vagyok, bocsi hogy az előbb kinyomtalak, de épp egy elintézendő dolgom volt, de most már csak rád figyelek.
– …hááát. Én nem is tudom mit kéne mondanom, azt hittem hogy Te akarsz nekem valamit mondani.
– Oké, igazad van, csak épp nem tudom hol kezdjem. Szóval ami tegnap történt, az nálam nem mindennapos rutin, ha esetleg bántó volt neked, akkor bocsánatot kérek érte.
– Nem, nem volt bántó, sőt nagyon élveztem a dolgot.
– Az jó. Máskor is szoktál a kertben meztelenül maszturbálni?
– Eddig még nem volt ilyen, csak napozni szoktam, de azt is csak ritkán.
– Elmondod nekem hogy milyen érzés volt? Mit gondoltál rólam, magadról, a helyzetről?
– Nem is tudom, még nem volt ilyen élményem, de nagyon izgi volt. Akkor izgultam fel a legjobban, amikor láttam hogy engem mézel, és közben kivered a farkad. Én szinte extázisban voltam, és sorozatosan élveztem.
– Ennek örülök hogy ilyen hatással voltam rád. Mit gondolsz, máskor is élveznéd ha nézne valaki, miközben masztizol?
– …hát nem is tudom, talán igen, talán nem, még nem volt ilyen, így nem tudom hogy ez csak egyszeri dolog, vagy állandó. Mi az amiről írtál, mit akarsz megmutatni nekem?

– A lényeg csak annyi hogy ha élvezed ha néznek, miközben a puncidat simogatod, és ettől elélvezel, akkor így nagyon sok pénzt tudnál keresni.
– Mi? Hogy érted ezt, el akarsz adni kurvának? Én ebből nem kérek…
– Dehogy, semmi ilyesmiről szó sincs.
– Akkor fejtsd ki érthetően.
– Oké. Nézd, van egy…. nem is tudom mindek nevezzem, legyen csak egyszerűen munka, hisz pénzt kapsz érte. Szóval vannak férfiak, akik pénzt adnak neked azért hogy lássanak téged, ahogy maszturbálsz. Nem kevés pénzt, ha érdekel a dolog, akkor megtanítalak minden lényeges dologra ezzel kapcsolatban.
– Szóval Te egy ilyen… szervező vagy?
– Nem. Majd egyszer elmondom ezt is.
– Szóval a kérdés az hogy érdekel-e a lehetőség?
– Nem is tudom. Mégis mennyi pénzről van szó?
– Pontos összeget nem tudok neked mondani. A felső határ lehet akár több ezer dollár havonta.
– Több ezeeeer…?
– Igen. Csak rajtad múlik hogy mennyit keresel vele, milyen beállítottságú vagy, mennyi időt szánsz rá, stb. Milyen rendszerességgel szoktál masztizni?
– Tulképpen minden nap, de van hogy többször is.
– Az jó, valójában csak annyi a változás az eddigiekhez képest, hogy ha engeded hogy nézzenek közben, akkor azért pénzt kaphatsz.
– Hhhhmmmm… Nem is tudom, ez most egy kicsit váratlanul ért, ugye nem gond ha nem most adok rá választ.
– Persze hogy nem gond, Adok neked egy linket, és a weboldalt átnézve, megkaphatsz szinte minden fontos infót, amit erről tudni kell, vagy érdemes, aztán ha már döntöttél, akkor beavatlak a részletekbe is.
– Rendben, köszönöm.
– Ugyan már, nincs mit megköszönni, ha tudok segítek.
– Rendben, de most ha nem haragszol mennem kell, mert sok a munkám mára.
Jól van, ha kérdésed van, akkor hívj bártan, és mindenre megadom a választ neked. Szia.
– Szia Gábor, köszönöm a lehetőséget, ha szükségem van segítségre akkor hívni foglak.

Miután kinyomtam a telefont percekig bambán bámultam magam elé, és próbáltam felfogni, hogy milyen ajánlatot kaptam. A pénz nagyon csábító, de mások előtt még nem masztiztam, lehet hogy nem is menne. De igen, tegnap is ment, és kurva nagyot élveztem. De vajon mi a csapda benne? Hogyan kapom meg a pénzt? Kiknek kell “előadást” tartanom? És még egy csomó kérdés…

Miközben csináltam a dolgaimat, egyre ezen járt az eszem. Elképzeltem ahogy simogatom magam, és közben tök idegen pasik néznek, és közben mind a faszát veri. Be kell ismernem nagyon izgató a szitu. Sőt, kurvára felizgatott a dolog. Annyira hogy azt vettem észre hogy a bugyim tisztára átázott, és amint belenyúltam, azt éreztem hogy tocsog benne a saját nedvem, a puncim annyira lucskos lett, hogy a bugyitól megszabadulva, a combomon folyt végig. Ahogy az ujjam végig simított a csiklómon, szinte magától be is csúszott az ujjam a nedves puncimba. Ahogy simogattam, szinte meglepetés szerűen jött az első orgazmus, aztán a következő, majd sorban egymás után vagy ötször elélveztem.

Húúú….

Ha ez ennyire élvezetes, és még pénzt is kapok érte, akkor lehet hogy nem kéne ennyit agyalnom rajta, hanem el kell fogadni az ajánlatot. Elővettem a laptopomat, és beírtam a webcímet, amit sms-ben kaptam. Elkezdtem olvasni a részleteket, sorban egymás után. Nagyon világos minden, sok dolog több szempontból is megvilágítást nyert. Miután mindent átnéztem, úgy döntöttem hogy felhívom az emberem és megmondom hogy vállalom a dolgot, ha nem megy legfeljebb kiszállok és ennyi, nincs mit kockáztatni.

Felhívtam, de megint nem vette fel, talán majd… Máris visszahív!

– Szia Gábor, úgy döntöttem hogy érdekel a dolog, legalábbis egy próba erejéig.
– Szia Edina, jól döntöttél. Elküldöm neked emailben, hogy mit kell tenned, milyen programokat kell telepíteni a gépre vagy a telefonra, a részletes beállításokkal együtt, és persze a linket is adom, hogy hol kell regisztrálnod, aztán máris kezdheted a “munkát”. Már alig várom hogy újra láthassam azt a gyönyört, ami Te vagy. Ha kérdésed van csak hívj.
– Köszi, máris nézem a levelet, és csinálom ahogy tudom. Szia.

Meg is jött az email, benne egy sor lista, a tennivalókról, letöltések programok, regisztrációk, stb. Kezdjük az elején. Regisztrálok egy oldalra, ám ebben a listában van vagy tíz, melyik a jó? Legyen az első. Egy perc alatt kész a regi, de utána van egy csomó beállítás, ellenőrzés stb. Be kell állítanom a kifizetési számlám adatait, de nekem nincs bankszámlám, sem kártyám. Akkor választanom kell egy internetes pénzintézetet, aki kezeli a számlámat, oké, de melyik legyen az, lássuk mit kérnek?

Már egy órája szuttyogok ezekkel az adatokkal, egyik ide nem jó a másik oda nem jó. Tele a tököm, van egy érettségim, amivel munkát sem találok, sőt semmilyen munkát nem találok a környékünkön, és még azt sem tudom hogy hogyan kell egy internetes banknál regisztrálni, hogy legyen egy kibaszott bankkártyám.

Ha jó, mi a következő lépés? Programok letöltése, ez megvan, de mit kell csinálni a programmal, hiába kattintok rá, nem történik semmi. Áááá… tele a tököm, lehet hogy ez az egész csak egy átverés…

Addig próbálkoztam a beállításokkal meg mifenékkel, hogy egyszer csak arra ébredtem hogy reggel van. Baszki.

Most mit csináljak? Felhívom Gábort, majd ő megmondja hogy mit csináltam rosszul.
– Szia Gábor. – Szia Edina.
– Van egy kis problémám. A küldött dolgok közöl csak egy regisztrációt sikerült megcsinálnom, ám semmi más nem megy, valamiért nem tudom megoldani, ezeket a bonyolult problémákat, lehet hogy majd 5 év múlva visszatérünk rá, addigra lesz egy diplomám is, talán okosabb leszek. Nem bírok megküzdeni ezekkel a szarságokkal.
– Oké, nyugi, menni fog. Csak mond mi a gond és segítek.

Átnéztük a dolgokat, de amit mondott az nálam nem működik, vagy csak nem bírom megcsinálni, mindegy, feladom, már egy órája ezzel szarakodunk és még mindig nem jutottam tovább.

– Figyelj rám Edina.
– Bocsi, figyelek.
– Én igazán szeretnék neked segíteni, de egyszerűen nem értem hogy ami 2 kattintás, az nálad miért nem működik. A javaslatom az, hogy gyere el hozzám, és segítek neked megcsinálni mindent. A hétvége elég idő hogy elvégezzünk mindent, vendégül látlak, ha elfogadod.
– Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne, ha egy idegen lakására mennék.
– Megértem az aggódásod, ám van egy javaslatom. Megadom neked a címem, és azt add oda egy barátnak barátnőnek, vagy az édesapádnak, hogy ha nem jelentkezel, akkor keressenek itt. Ez így megfelel?
– Azt hiszem igen, ez így elfogadható.
– Rendben, akkor küldöm a címem. Most péntek délelőtt van, mikor tudsz eljönni?
– Csak szombaton. Esetleg még ma délután, ha Apa hazaért, megbeszélem vele és utána tudok menni, ha ez így jó.
– Remek. ha beszélsz vele, említsd meg Józsi Bácsit, én az ő fia vagyok, így tudni fogja hogy nem is vagyok teljesen idegen.
– Rendben.
– Csak jelezd nekem hogy mikor és mivel jössz, és én kimegyek eléd kocsival.
– Köszi, jelzek ha megyek. Szia.

A nap további része kapkodással is izgulással telt, nem gondoltam hogy egy idegen pasi meghívását ilyen könnyen elfogadom. Megcsináltam mindent, mire Apa hazaért. Elmondtam neki, hogy egy barátom meghívott a hétvégére, és a címet számot is átadtam neki, hogy ha esetleg szüksége lenne rám, akkor elérjen.

Megnéztem mikor indul a legközelebbi vonat, mennyi a menetidő, hogy érkezik, aztán telefonáltam Gábornak, hogy mikor és hol várjon.
Izgatottan mentem az állomásra, megvettem a jegyet, és felszálltam a vonatra.

 

III.

 

A vonatom időben megérkezett, késés nélkül, ami nagy szám. Kisétálok a peronok mentén az állomás végéig, pontosabban az elejéig, és közben forgatom a fejem, hogy megtaláljam Gábort. Nincs itt. Bassza meg. Körbejárom a bejárat környékét, megnézek minden embert, minden arcot, de nincs. Most mit csináljak? Már esete van, ha visszafordulok és hazamegyek, akkor éjjel lesz mire megérkezek. Nagyon gáz. Itt állok a bejárat közelében, hogy lássam ha megjön, de semmi. Ránézek az órámra, és lám! Még nincs is itt a megbeszélt idő, van még öt percem, és meg szét aggódom magam feleslegesen. Nincs mit tenni, várok.

– Szia Edina. Majdnem bepisiltem ijedtemben, ahogy a hátam mögött megszólalt a hang. Rögtön meg is fordulok, de nincs mögöttem senki. Már hallucinálok is. Visszafordulok a bejárat felé, és ismét megijedek. Ott áll előttem Gábor.
– Szia. Bocsi hogy megijesztettelek, nem volt szándékos.
– Nem gond, azt hiszem egy kissé ideges vagyok, nem szokásom idegenekhez elmenni éjszakára.
– Nem éjszakára jössz, hanem hétvégére.
– Igaz, de ez nem változtat a lényegen.
– Gyere menjünk, itt áll a kocsim a parkolóban. Nem megyünk messzire, kb. 20 perc és már ott is vagyunk.

Elindulunk a parkolóba, és máris ott vagyunk a kocsinál, ugyanis itt áll közvetlenül a főbejárat mellett. Beülünk, bekapcsolom az övet, és máris indulunk. Ritkán járok nagyvárosban, de az esti fények mindig elbűvölnek. Szeretem ezt így, de nem tudnám megszokni.

Nem beszélgetünk, nem szól ő sem, csak megyünk előre. nemsokára megállunk egy ház előtt, ami 4 emeletnyire magasodik az utca fölé. Régimódi ház, de nem lepukkant. Azt sem tudom hol vagyunk. A kapott cím alapján a Jókai utcában kell lennünk, de nem látom az utca táblát.

Elindul a kapu felé, én meg utána. Bemegyünk a lépcsőházba, és megállunk a lift előtt.
– Negyedik emelet. Lifttel megyünk.
– Oké. Mondom én.

Itt a lift beszállunk, és megnyomja a négyes szám melletti gombot. A lift egy kicsit zajos, de hamar megérkezünk. Ismét a kulcsával matat, majd fél perccel később, már az előszobában vagyunk.

– Szia Drágám megjöttünk. Mivaaann… ? Baszki egy nagyon gáz.

Jön a “Drágám”, hallom a lépteit, ahogy közeledik, én meg elkezdek remegni, félek, itt nagyon nincs rendben valami. Próbálok hátrálni, de egy lépéssel mögöttem ott az ajtó, ami már be van zárva. Húúú…

– Szia, sziasztok, pont jókor jöttetek, kész van a vacsora.
– Szia szívem, Ő itt Edina, akiről már beszéltem neked, úgy döntött hogy megpróbálja.
– Szia Edina, én Ági vagyok.
– Szia Ági.
– Mi van veled, rosszul vagy? Kérdezi tőlem Gábor, de a hangját mintha nagyon messziről hallanám.
– Nem, semmi… Meggondoltam magam, inkább mégsem akarom megtudni miről van szó. Erre nem számítottam, bocsi.

Megfordulok, hogy kinyissam az ajtót, de zárva. A kulcs nincs benne. Csapdában vagyok.
– Mi a baj Edina? Kérdezi Ági.
– Bocsi, de nem tudtam, hogy Gábor… vagyis Te, illetve Ti így vagytok. Nem akarok zavarni.
– Dehogy zavarsz… Értem már. Gábor megint nem beszélt rólam, igaz?
– Igen. Vagyis nem, nem tudtam hogy Ti…
– Semmi baj, Ne félj nem eszünk meg, és nem fogunk elrabolni sem. S  közben Gábor felé megrázza a mutatóujját, mint amikor egy rossz gyereket, rendre intenek.

– Most mi van? Kérdezi Gábor. – Ha egy céghez mész dolgozni, ott sem teszik eléd a teljes listát az állományról.
– Igazad van Edina, Bocsi, ezt elfelejtettem mondani, de nem azért mert titok, vagy mert rossz szándákunk lenne, csak kiment a felemből, hisz elvégre munkáról van szó, nem családlátogatásról.

– Ne haragudj Edina, erre nem gondoltam, bár lehet hogy mondanom kellett volna. Menjünk vacsorázni, utána megbeszéljük a részleteket.
– Jól van, gyertek enni, mert kihűl a vacsora. Te meg Edina vetkőzz le, érezd magad otthon.

Mi az hogy vetkőzzek le, hisz csak egy nyári ruha van rajtam, meg a saru ami a lábamon van. Na mindegy, azt azért leveszem, és megyek utánuk. A nappaliban az asztal meg van terítve, és már az illatokat is érzem, és a gyomrom is jelzi, hogy enni kéne, hát együnk.

– Edina Te ide ülsz, ha előbb szeretnél a mosdóba menni, akkor megmutatom.
– Igen, szeretnék.

Miután végzek kézmosással, bemegyek, és leülök a kijelölt helyre. Ági sürög-forog, és egy csomó kaját tesz az asztalra, olyan mintha még más is jönne. Miután minden adott, hozzá látunk az evéshez. Csendben, szó nélkül. Közben azon jár az agyam, hogy vajon miért nem említette meg ez a pasi, hogy van felesége, vagy mije? És vajon a nő tudja-e, hogy miről van szó? Ezek után már bármi lehetséges. Talán mégsem kellett volna eljönnöm. De ha már itt vagyok, a végére járok, egyre inkább érdekel, hogyan lehet havi több ezer dolláros bevételt csinálni. Bár lehet hogy ez is kamu, csak csalinak kellett. Egy biztos, hogy ha durvul a helyzet, akkor nem adom magam könnyen, ha kell, elharapom a torkukat is.

– hogy ízlik a vacsora? Kérdezi Ági, és közben úgy mosolyog, mintha egy címlaplány lenne valamelyik divatmagazinban.
– Nagyon finom volt, köszönöm.
– Szeretnél még valamit? Egy kis édességet, desszertet, esetleg innál valamit?
– Nem, köszönöm, jóllaktam.
– Szóval? Mi az amit már tudsz, és mire szeretnél választ kapni?
– Lényegében amit a Gábor elmondott, csak annyit tudok, ám a technikai dolgoknál elakadtam, mert nem vagyok képes ezeket megcsinálni.
– Értelek, a lányoknak általában gondot okoz az ilyesmi, ezért is kell, hogy segítsünk. Szívem, mi az amit már elmondtál?
– Lényegében csak az alapok, hogy mit kell csinálni, és ezért mennyi pénzt kaphat.
– Csak az alapokat? a nagy bizniszről nem beszéltél?
– Arról nem, hisz odáig még el kell jutni. Kezdjük csak az elején, ha ott megfelel, akkor lehet lépni a következő fokozatba.
– Van valami konkrét, amiről szeretnél többe tudni?
– Nem is tudom. Azt hiszem még nem tudom hogy mit nem tudok, de az az érzésem hogy még sok ilyen van.
– Ez így is van. Foglald össze hogy mit tudsz, és akkor tudjuk, hogy mit kell még tudnod.
– Gábor nem beszélt erről? Nem mondta el hogy miről beszéltünk?
– De igen, elmondta, ám tudni szeretném, hogy Te mit tudsz.
– Nem sokat. Azt tudom, hogy a neten, webkamerán kell megmutatni magam, és ezért sok pénz kaphatok.
– Ez így pontos. Van valami, ami ellene szól és van-e bármi ami mellette?
– Nem is tudom. Én még csak egyszer masztiztam más előtt, azt nagyon élveztem, ám azt nem tudom, hogy ez csak egyszeri, vagy rám jellemző vonás.
– Akkor derítsük ki. Mondja Ági, majd leveszi a ruháját, ami alatt nincs semmi. Pucéran visszaül a kanapéra, és így szól.
– Vedd le a ruhád, és mutasd meg magad.
– Most? Itt?
– Persze, van valami ellenvetésed?
– …hát nem is tudom, rendelésre nem tudom hogy menni fog-e.
– Ugyan már, ne kéresd magad. Vedd le a ruhádat.

Felállok, és lassan kezdem levenni a ruhát. Ez annyira egyszerű művelet, hogy normál esetben egy másodperc alatt le tudom venni, de most valahogy nem megy ilyen gyorsan. Ági szemei engem fürkésznek, és persze Gábor is mereszti a szemét. Lassan kibújok a ruhából, és visszaülök.
– A tangát is vedd le, látni akarlak.

Egy nagy sóhaj kíséretében leveszem azt is. Ahogy húzom magamról lefelé, egy pillantást vetek csak a fehér tangámra, és meglepetten látom, hogy csupa trutyi. Ekkor jövök rá, hogy már ettől izgalomba jöttem, hogy előttük levetkőzők, és immár pucéran ücsörgők.

– Nagyon szép vagy. Mondja Ági, és egy kicsivel széjjelebb teszi a lábait. Épp csak annyira, hogy láthatóvá válik a puncija rése. Mutasd a puncidat.

Kicsit szétteszem a combjaimat, hogy lássa.
– Még jobban. Mondja határozottan. Kezd el simogatni, ahogy szoktad. Eközben ő is szétrakja a lábait, immár teljes belátást enged a lába közé, és a jobb kezével oda nyúl, és az ujjaival széthúzza a szeméremajkait, miközben a középső ujjával, a csiklóját kezdi simogatni.

A szívem egyre hevesebben ver, már érzem hogy felizgultam. Én is Ágihoz hasonlóan a széttett lábaim között, az ujjammal, elkezdem a csiklómat simogatni. Érzem hogy keményedik, és érzem hogy egyre nedvesebb is, így szinte siklik rajta a ujjam.
Ekkor Gábor feláll, hol engem néz, hogy Ágit. Látom a nadrágjában a farka már megdagadt, arra gondolok, hogy ő is mindjárt levetkőzik, és elkezdi verni a faszát. Tévedtem.

– Van egy kis dolgom, mindjárt visszajövök, ne várjatok rám csináljátok végig.
– Menj csak Drágám, ne aggódj miattunk. Gábor elmegy a dolgát intézni.

– Tudod mit Edina, gyorsítsuk fel egy kicsit. Megengeded, hogy melléd üljek?
– Persze, nyugodtan. Ági feláll, odajön hozzám, és leül mellém, egészen közel. Érzem az illatát, érzem a meleg testét, hogy hozzámér. Aztán megfogja a lábam, és táhelyezi a saját combjára, amitől a puncim megnyílik, és szabad utat enged a kezemnek. Lassan simogatom, miközben Ági átölel, és engem simogat. A mellem, a lábam, a vállam, és a puncimat sem hagyja ki. Érzem hogy nagyon felizgat a dolog. Nem volt még ilyen élményem, de be kell hogy valljam magamnak, hogy élvezem. A pinám már nem is csak nedves, hanem folyik belőle a nedű.
– Megengeded, hogy segítsek egy kicsit?
– Igen. Mondom remegő hangon, mire Ő a kezével megfogja a pinámat. Nem megsimogatja, vagy ráteszi a kezét, hanem megmarkolja. És mindezt úgy , hogy közben az egyik ujja becsúszik. aztán lassan mozgatja a kezét, és én ettől egyre jobban remegek. Aztán megáll, elveszi a kezét, leszopogatja az ujjait, és azt mondja.
– Most már elég nedves, csináld meg, én csak nézni akarlak. Kicsit visszahúzódik, és szabad utat enged nekem, de én már nem bírok magammal, egyre hevesebben sikálom a csiklómat, közben minden második mozdulatra, az ujjaimat belenyomom. Eleinte csak kettő, aztán három, majd négy. Egyre hevesebben csinálom, érzem hogy közel vagyok.

Ági valahonnan előkerít egy vibrátort, és felnyomja magába. Érzem ahogy rezeg, érzem a testén, ahogy hozzám ér, átadja nekem is a vibrációt. Ahogy ülünk egymás mellett, és közeledünk az orgazmushoz, visszajön Gábor is. Megáll előttünk és minket néz. A nadrágja megint elkezd dagadni. Ági int neki, mire meglazítja az övét, kinyitja a sliccet és előveszi a faszát. Lassan húzgálja, ráérősen, és folyamatosan minket néz.

Ági élvez el először. Ahogy kúrja a pináját a vibrátorral, elkezd remegni, vonaglik, és egy hosszú visszafogott sikollyal elélvez. Ekkor én is a csúcsra érek, és már jön is az orgazmusom. Hirtelen, robbanás szerűen. Közben nézem ahogy Gábor veri a faszát, érzem ahogy Ági simogat, én nem bírom abbahagyni, hosszan élvezem a dolgot. Mikor már kezd csillapodni a remegésem, Ági a vibrátorát belém nyomja, és ütemesen elkezdi baszni vele a pinámat. Ettől ismét a csúcsra jutok, és újabb orgazmus száguld végig rajtam, és a remegés is állandósul. Remeg mindenem, a kezem a lábam, és Ági még mindig bassza a puncimat, mitől újra elélvezek. Már szinte magamon kívül vagyok, de azt látom hogy Gábor közelebb jön, és amikor kinyitom a szemem, ott áll előttünk, és csak markolja a faszát, amiből sugárban ömlik ránk a gecije. Mindkettőnket beterít vele. Amikor már nem jön több, Ági ráhajol, és elkezdi szopni, lenyalogatja róla az utolsó cseppeket is. Aztán engem vesz célba. Először az arcomat nyalogatja, hisz én kaptam az első és egyben a legnagyobb adagot, ezért van velem dolga bőven. Én csak csukott szemmel félig fekve, hagyom és élvezem ahogy végig nyalogatja a testem. Nagyon finom.

Miután lenyalja rólam a pasija gecijét, lecsúszik mellőlem a szőnyegre, és a lábam között kezd le matatni, Úr isten, ez a nő ki fogja  nyalni a pinámat. Hasít belém a gondolat. Ettől mindig viszolyogtam, el sem tudtam képzelni, hogy valaha engedem egy nőnek hogy hozzám nyúljon, és most mégis. Az a meglepő hogy élvezem. Baromi jó érzés. Sokan mondták már nekem hogy egy nő teljesen másképp tud hozzányúlni egy nőhöz, ami által szinte összehasonlíthatatlan élményt nyújt. És lám, igazuk van. Nagyon élvezem.

Érzem, ahogy a combjaim között nyomul, ahogy szétfeszíti az ajkakat, és ahogy rácuppan a csiklómra. Szívja, és szopja, nyalja, és harapja. Isteni érzés. Oly annyira isteni, hogy egy perc alatt újra elélvezek, Ő pedig hevesen nyalja, szopja, egészen addig, amig a remegésem megszűnik.

Ekkor felkel a szőnyegről és visszaül az eredeti helyére, velem szemben. Ági és Gábor velem szemben ülve néznek engem, és ez egy kicsit sem zavar. Ági meztelenül, Gábor meg még mindig ruhában, ám a faszát már visszatette a helyére. Így nézzük egymást egy darabig, amikor Ági ránéz Gáborra, és megszólal.

– Szerintem a legjobb nőt találtad meg. Azt hiszem semmi sem menti meg attól hogy sikeres legyen.
– Igen Én is így gondolom. De a döntés még mindig Edina kezében van, csak rajta múlik, hogy akarja-e a sikert, még akkor is ha ez másoknak nem fog tetszeni.

– Ti most rólam beszéltek?
– Ki másról beszélnénk. Mi már látjuk, tudjuk, hogy sikeres leszel, már csak neked kell meghozni a döntést. Mit gondolsz? Kibírnád, ha naponta 5-10-20 orgazmust kéne átélned?
– Naná hogy kibírnám, ki nem.
– Vannak akik nem.
– Mára már elég volt az élvezetekből, aludj egyet rá, és ha holnap még itt leszel, akkor megbeszéljük a továbbiakat.
– Rendben.
– Kapsz saját szobát, és mindent amire szükséged van. Ha nem akarsz, nem kell felöltöznöd sem, minket nem fog zavarni a meztelenség, hisz mi is majdnem mindig ruha nélkül vagyunk itthon.
– Értem.
– Reggel addig alszol, amig csak jól esik, ha felkeltél, akkor folytatjuk. Gyere, megmutatom a szobádat.
Ági elindul a lakás másik vége felé, és kinyit egy ajtót, majd félreáll, és előre enged.
– Itt fogsz aludni. Ha kell valami, megtalálod, a konyhát erre találod, a fürdőben már jártál, minden más ide van neked készítve az ágyra.

Miután minden lényeges dolgot elmondott, átölel, és azt mondja.
– Örülnék ha nem gondolnád meg magad, nagyon jó életed lehet ha belevágsz. Jó éjt.
Ekkor két kézzel megfogja az arcom, és megcsókol. Hosszan, szenvedélyesen.
– Köszönök mindent, jó éjt nektek is.

Ági kimegy a szobából, és becsukja maga mögött az ajtót. Én lefekszem az ágyra, persze meztelenül, és mire végig gondolom a nap eseményeit, már alszom is.

 

IV.

 

Reggel korán felébredek. Először azt sem tudom hol vagyok, de aztán apránként előbukkannak a tegnapi nap emlékei. Igen, emlékek, ezt megőrzöm az életem emlékkönyvében. A szemem nyitva, de nem mozdulok. Jó így. Csak a szemem járja körbe a szobát, ami egyszerű, de ésszerű berendezésű, nincs benne semmi személyes, igazi vendégszoba. Eszembe jut, hogy nincs itt velem a cuccom, sem a táskám, sem a ruháim. Nem tudom mennyi lehet az idő, valószínűleg még hét óra sincs, mert a nap, még nagyon alacsonyan van. Legalábbis innen úgy tűnik. Meleg van itt bent, és ma kint is meleg lesz.

Felülök az ágyon és újra körbe nézek. A hatalmas ablakon süt be a nap, pedig a függöny be van húzva. Felkelek, és odalépek az ablakhoz, és elhúzom a függönyt, és kinyitom az erkély ajtót. Kintről egy kissé hűsebb szellő jön be a szobába, és ez jól esik. Az erkély inkább egy terasz, kint van egy asztal, székek, néhány virágláda. Kilépek és körülnézek, hogy lát-e valaki, hisz tök pucér vagyok. Senki nincs a környéken. Odalépek a korláthoz, és lenézek az utcára. Szinte üres, csak néhány ember járkál, mintha munkába mennének, pedig hétvége van.

Megkordul a gyomrom, úgy tűnik éhes vagyok, de inkább csak egy kávé lenne igazán jó. Igen, szerzek egy kávét, talán már a vendéglátóim is felkeltek már. Kinyitom a szobaajtót, és hallgatódzok egy kicsit. Semmi. Elindulok arra, amerre a konyhát sejtem. Két lépés után jobbra egy ajtó, ami nyitva van. Benézek. Gábor és Ági alszik az ágyon, ők is meztelenül. Megyek tovább, és hamarosan a konyhában vagyok. A konyhai óra szerint még csak negyed hét van. Kicsit kutakodok, és megtalálom a kávét, hozzá minden mást is. Logikus a konyha elrendezése, akár az enyém is lehetne.

Megcsinálom a kávét, és amig az elkészül megkeresem a cuccaimat, és magamhoz veszem, majd a kávéval elindulok a szobámba. Lepakolom a holmimat az ágyra, és a táskámból kiveszem a cigimet, majd a kávéval kimegyek az erkélyre.

Meglepetés! Az asztal mellet, az egyik széken, egy kiscsaj ül, a lábai az asztalon, és cigarettázik. Na és persze ő is meztelen, ezen már meg sem lepődök. A meglepetés hatására, megáll a mozdulatom, és csak nézek rá, Ő azonban nincs meglepve, és rám köszön.

– Szia, Te is a munka miatt vagy itt?
– Szia, igen, azt hiszem. Te kivagy? és honnan kerültél ide?
– Betty vagyok, és ezen az ajtón jöttem ki a szobámból. Mondja ő, és közben a kezével mutatja, hogy honnan. Odanézek, és egy ugyanolyan ajtót látok, mint az enyém. Így már világos, csak az előbb nem vettem észre. – Gyere ide Te is, ülj le hozzám, legalább nem vagyok egyedül.

Odatipegek hozzá az asztalhoz és leülök az egyik székre. Bemutatkozok neki, és rágyújtok egy cigire, és a kávémat kevergetem. Nézem a lányt, aki nem lehet több 18 évesnél. Teljesen átlagos testalkat, az átlagosnál kissé nagyobb cicikkel. Szőke haja van, és bájosan kedves az arca, szinte akkor is mosolyogni látszik, amikor csak simán néz. Amig én őt nézem, ő is engem vesz szemügyre. Majd amikor már jól megnéztük egymást, megkérdezi újra.

– Te is a munka miatt vagy itt?
– Elvileg igen, bár a konkrét munkáról még nem sok infót kaptam, bár azt mondták, hogy sikeres leszek.
– Ha ezt mondták, akkor tényleg sikeres leszel. Persze attól függ, hogy mi a célod.
– Ezt hogy érted?
– Ha bevállalod ezt a munkát, akkor számos dolog meg fog változni az életedben. Lesz nagyon sok rajongód, és lesznek olyan “barátaid” – és ezt az idézőjelet a kezével is mutatja, – akik elfordulnak tőled.
– Miért fordulnának el?
– Ennek több oka is lehet. Az egyik, ha irigyek rád, ez e legrosszabb, mert akkor barátból ellenség lesz, ahogy nálam is megtörtént, de engem nem érdekel, mert ha ilyen miatt egy barát eldob, akkor az nem is volt igazán barát.
– Ez igaz. Mi a másik?
– A másik az, amikor az embereknek nem fér bele, hogy legyen egy olyan barátjuk, aki ilyen munkával csinál magának jövedelmet. Ez persze butaság, mert manapság már ez a munka, is “hétköznapi” munkának számít. Másrészről ha belegondolsz, hogy azért mert ez valakinek nem tetszik, lemondj több milliós jövedelemről. Nonszensz.
– Ezek szerint Te is kamerával “dolgozol”?
– Azzal is. Az csak az ugródeszka. Aprópénz.
– Micsoda? Aprópénz? Nekem azt mondták hogy havi egy milkát is kereshetek így. Ezek szerint becsaptak…
– Dehogy csaptak be. Látom még nem ismered őket igazán. Ha azt mondták hogy 1 milka, akkor lesz is annyi, nekem is ennyit mondtak az elején, de ennél jóval többről beszélhetünk.
– Mennyi az a több? Elárulod nekem?
– Persze. Átlagosan 2-3 körül van, de ha jobban megy, akkor nem ritkán 4 is van.
– Négy mi?
– Millió. 4 milllió.
– Havonta?
– Persze.
– Huuhh…
– Mi a baj?
– Nem gondoltam hogy tényleg ennyi lehet, pedig mondták, csak tudod, én nem ismerem őket, csak felszínesen, és azt gondoltam hogy azért mondanak nagy számot, hogy levegyenek a lábamról.
– Pedig így van, ha ügyes vagy, és jók az adottságait, márpedig látom hogy jók, akkor 2-3 milkát simán be tudsz hozni magadnak minden hónapban.
– Baszki, Apám is nagyjából ennyit keres, csak éppen ő egy egész évig dolgozik ennyi pénzért.
– Ez bizony sokakkal így van.
– Te mióta csinálod ezt a munkát?
– Már hat hónapja.
– Én azt hittem hogy régebben. Mennyi idő kell az első millióhoz?
– Változó, nekem 3 hét kellett hozzá.
– Az előbb azt mondtad hogy ugródeszka, ezt mire értetted? És mi az hogy aprópénz?

– Na igen. A kamerás meló, csak meló. Ez úgy értsd hogy ott csak akkor van pénz ha ott vagy és “dolgozol”
– Miért? Talán van olyan is hogy dolgozni sem kell, csak dől a lé?
– Nem egészen. A fotózás a másik fele. Nem tudom mennyire ismered ezt a fajta bizniszt, én egy kicsit belementem, és ráéreztem a lényegre.
– Mesélj róla.
– Oké. Szóval amikor végeztem a fősulival, lelkesen elkezdtem munkát keresni, hogy majd én megváltom a világot. Nem így lett. Először is nem találtam megfelelő munkát, vagyis nem csak megfelelőt nem találtam hanem semmilyet. Beadtam a jelnetkezésem száz helyre, és mindenhol csak azt mondták, hogy majd értesítenek. Jó mi? Aztán megtudtam, hogy nem is keresnek alkalmazottat. Egy ismerősöm felvilágosított, hogy ez a multiknál úgy megy, hogy folyamatosan pályáztatják a jelentkezőket, és a leadott pályázatokat profilozzák, elemzik, és majd, amikor esetleg kell nekik egy ember, akkor nem kell keresgélni, hanem a számítógép kidobja nekik, hogy melyik az a jelentkező, aki az adott posztra a legmegfelelőbb, és akkor ők azt az embert megszerzik. Ennyi.
– Értem, nagyjából velem is ez a helyzet, mióta megvan az érettségim, nem kellek sehol.
– Erről van szó. Én hónapokig kerestem a melót, aztán egy ismerősöm ismerőse megtalált, hogy munkát keresek, és neki pont van egy ajánlata nekem. A tag elmondta, hogy filmezéshez és fotózáshoz keres csajokat, akik bevállalósak. Elmondta hogy mit kéne csinálni, és én belementem.
– Elmondod, mi volt az?
– Ha érdekel akkor szívesem. Szóval egy filmforgatás volt, egy lepukkant, elhagyott,  koszos és hideg gyárépületben. Csak egy mellékszerepet kaptam, aminek így utólag örülök is. Az volt a dolgom, hogy amikor a “főhős” hátulról kúrja a menyecskét, akkor és hátulról alatta fekszem, és nyalogatom a pasi zacsiját. Ne tudd meg mennyire gáz volt.
– És… ?
– Megcsinálták a filmet, én nyaltam a zacsit. A végén meg is kaptam kézbe a pénzt, aminek nagyon örültem, hisz kb. 30 percnyi “munkáért” kaptam százezer forintot. ami akkor jól jött, mert nem volt egy fillérem sem. De a lényeg. A végén a pénz mellé kaptam egy szerződést is, amit alá kellett írnom, mert csak így kapom meg a pénzt. Volt vagy 8 oldal, és én meg elkezdtem olvasni. Erre jött a köcsög rendező, hogy ha olvasni akarok járjak könyvtárba, neki nincs erre ideje. ha kell a pénz írjam alá. Így hát aláírtam. A mai napig nem tudom hogy mit írtam alá.
– Nem semmi.
– De nem ám. Utána kicsit kérdezősködtem, próbáltam megtudni hogy mi van egy ilyen szerződésben. A lényeg az, hogy a filmmel kapcsolatban lemondtam minden jogomról, és ezzel az elkészült film, tulajdona az övék lett. Ennyi.
– Ez miért olyan baj, ha már úgyis kifizettek?
– Azért, mert az én százezer forintom nincs arányban azzal, amit ők keresnek egy ilyen videóval.
– Miért? Mennyit keresnek vele?
– Nagyjából ennek a többszörösét, de dollárban.
– Asztaaa… Az nem semmi.

– Hát nem. Ezután volt még egy ilyen filmezésem, ugyanezzel a csapattal, de akkor már 300ezer volt a díjam, amit én harcoltam ki, és meglepően könnyen belementek.
– Ez után az eset után találkoztam Gáborral. Egy ismerősöm mesélt arról, hogy milyen jó fej, és hogy segít a lányoknak. Aztán kiderül, hogy Gábornak is mesélt rólam, mert egyszer felhívott, és elmondta hogy egy közös ismerősünk beszélt neki rólam, és szeretne találkozni. Kérdeztem hogy miről van szó, és elmondta, hogy úgy tudja hogy én szexfilmben szerepeltem, és ezzel kapcsolatban szeretne elmondani nekem néhány fontos dolgot. Első nekifutásra lepattintottam a pasit, mert elegem lett a lehúzós filmesekből, ne akarjon rajtam egyik sem meggazdagodni. Ezután még párszor felhívott, hogy beszéljünk. Elmondott mindenféle okot arra, hogy ez nekem miért lenne jó, amit részben értettem is, de nem hittem neki. Egy idő után már nem is hívott, mintha lemondott volna rólam.

– És akkor mégis hogy kerültél ide?
– Egyszerű. Eljött az a pillanat, amikor már nem volt választásom, nem volt megoldásom. Felhívtam, hogy most már tudunk beszélni a melóról. ha még aktuális. Akkor eljött értem, mert még vonatra sem volt pénzem, és elhozott ide. Egyébként azóta itt is lakom. Szóval elhozott, és elkezdte mondani, a részleteket. Nem vagyok buta nő, és meg is értettem a lényegét.
– Na és mi a lényeg?
– A lényeg, hogy ők pont az ellenkezőjét adják annak, amit az ipari pornósok. És valóban. Gáborék nem a saját üzletüket építik ezzel, hanem az enyémet, és még más lányokét is. Nem maguknak csinálnak boltot, hanem nekünk.
– Ez hogy lehet? Miért?
– Egyszerű. Ők nem a munkáért járó pénzt veszik le rólunk, hanem ellenkezőleg. Felépítettek nekem egy olyan médiabirodalmat, ami csak az enyém, az én képeim a videóim, és minden más, amit a munka címszó alatt csinálunk, minden az enyém marad, és az ezekért járó bevétel, az én saját számlámra kerül.
– Ez így nagyon jól hangzik.
– Nem csak hangzik, hanem az is.
– Neked kell valamit fizetni ezért, hogy ezt megcsinálják neked?
– Persze, hisz nem bolondok hogy jótékonykodjanak.
– Mégis mennyit?
– Számszerűleg nem tudom neked megmondani, sose számoltam, mert ebben az esetben nincs jelentősége. Azt el tudom mondani, hogy a weboldalam működésben tartása, és felügyelete havi 400€, de én ötöt szoktam adni, mert maximálisan elégedett vagyok azzal amit csinálnak. Aztán a fotózás a másik téma, ami alkalmanként 100€. Kicsit utánajártam, hogy egy máshol mennyibe kerülne, és ledöbbentem, minimum kétszer annyi, de van ahol ennek a többszöröse. És ennek a menetéről még nem is beszéltem.

– Miért ez hogy történik?
– Egyszerű. Megbeszéljük, hogy hol legyen a következő helyszín, és elutazunk oda.
– És ha például Barbadosra akarsz menni?

Erre a kérdésre Betty elkezd nevetni. annyira nevet, hogy abba sem bírja hagyni, és meg csak bambán bámulok, és nem értem a vidámsága okát. Amikor már csillapodik a jókedve, megkérdezem tőle.

– Mi ebben olyan vicces?
– Hogy mi a vicces? Elmondom neked Kedves Edina.
– …
– Két hete voltunk Barbadoson. Mondja Betty és újra nevetni kezd. Én meg csak nézek magam elé bután, és nem jutok szóhoz sem. Komolyan mondja, vagy csak szivatni akar? Felállok, és közlöm vele, hogy csinálok magamnak még egy kávét, ha akar, akkor hozok neki is. Erre feláll ő is és azt mondja.
– Inkább veled megyek, csináljuk együtt.

Elindulunk a konyhába. Ő megy előttem, és én nézem ahogy meztelen testtel és talppal lépdel előttem. Hasonló az alkatunk, amiről az jut eszembe, hogy ha ő sikeres, akkor én is az leszek. Ezt most döntöttem el.

A konyha már nem üres mint reggel, Ági már felkelt, és épp kávét főz. Amikor belépünk, mosolyogva Üdvözöl minket.
– Jó reggelt lányok, hogy aludtatok?
– Jó reggelt, jól aludtam, mint aki elájult.
– Szia Ági.
– Kértek kávét?
– Igen, azért jöttünk.
– Üljetek le megcsinálom, mindjárt kész vagyok. Azt terveztük hogy reggel bemutatunk titeket egymásnak, de látom ezen már túl vagytok. Ennek örülök.

– Épp most mondtam Edinának hogy nemrég voltunk Barbadoson.
– Ó igen, Az nagyon élvezetes kiruccanás volt. Mondja Ági, és ahogy mondja, arra gondolok, hogy szó szerint gondolta, hogy élvezetes.
– Épp kezdtem elmesélni Edinának hogy miről szól a fotózás, és ő meg pont kitalálta Barbadost.
– Tényleg? Nahát…
– Nem igazán kitalálás volt, inkább csak véletlen volt.
– Az nem számít, a lényeg az, hogy megértsd pontosan hogy mi a lényeg.
– Azt hiszem már kezdem érteni.
– Remek. Folytassátok nyugodtan, mindjárt kész a kávé.

– Szóval a fotózás alkalmanként egy százas, ami magában foglalja a képek utómunkálatait is. Az elkészült képek albumokba rendezve felkerülnek a saját weboldalamra.
– Ez eddig érthető, csak azt nemértem hogyan lesz ebből pénz?
– Mondom máris. A weboldalon fen vannak a képek és a videók, meg néhány blog, ami inkább történetek, események leírása, ilyesmi. Ha valaki meglátogatja a weboldalt, akkor nem lát mindent, csak ízelítő van, ami megmutatja, hogy mire számítson, ha belép. A belépés viszont már csak pénzért megy. Havi 20$ a tagdíj, és aki látni akarja a tartalmat, az fizessen.
– Ez eddig világos. Mennyi látogató van az oldalon? Mennyi a bevétel ebből?
– Jelenleg van kb 400 tag, ezek hozzáférnek mindenhez, ami az oldalon van. Számold ki, 400 x 20$ az kb 8000$ havonta.
– Húúú, az nem semmi.
– Nem bizony. És még csak most kezdtünk bele, a második oldalam felépítésébe. Ha kész lesz, akkor ez az összeg nagyjából megduplázódik.

– Mond el, hogy mi a lényege a hosszú távú tervezésnek. Mondja ági, miközben a kávénkat leteszi az asztalra, és hozzá a cukrot és tejszínt is.
– Na igen. Tekints erre a munkára úgy mintha egy időgép lenne. Most dolgozol, mondjuk 2-5 évet, ez idő alatt, összegyűlik annyi anyag, amivel a hátralévő életedben, mindig bőségben fogsz élni, mert bőven termeli a pénzt. És ami a lényeg, 20 év múlva nem a negyven éves önmagaddal kell megkeresni a pénzt, hanem a 20 éves önmagad lesz az alap. Amikor 70 éves leszel, akkor is a fiatal hamvas és izgató Edina fog a látogatókra mosolyogni.
– Hát ez szenzációs, erre nem is gondoltam.
– Pedig ez a lényege.

– Van egy fontos kérdésem, de gondolom erre is megvan a válaszotok.
– Biztos lehetsz benne hogy van válasz. Kivele.
– A pénz. Gondolom ha ennyi pénzt fogok keresni, akkor ez után egy halom pénz kell adózni, stb, ezzel mi a helyzet?

Betty és Ági egymásra néznek, és kacsintanak egymásnak, majd Ági adja meg a választ.
– Okos kislány vagy, látom érted már a lényeget. De a kérdésedre egy kérdéssel válaszolok. Szerinted miért voltunk Barbadoson?

Én csak nézek rájuk, hogy az egyikre, hol a másikra, és nem tudom a választ, ők pedig csak mosolyognak, és néznek engem, hogy vajon miért nem tudom, ha egyszer szerintük okos vagyok. Jár az agyam, csak nézzük egymást, és csak várom a választ. Aztán egyszer csak beugrik valami. Mintha hallottam volna valamit, hogy Barbadoson meg még egy csomó más helyen is van valamiféle adóparadicsom, ami nem tudom pontosan mit jelent, de érzem hogy ezzel van összefüggésben.

– Az adó miatt?  Kérdezem tőlük, amire heves reakció a válaszuk.
– Bravó.
– Ez az.
– Jó jó, de ez mit jelent pontosan?
– Elmondom. Kimentünk Barbadosra, ahol is volt egy találkozónk egy… mondjuk úgy hogy egy üzletemberrel, aki segített nekünk létrehozni egy céget, a hozzá tartozó bankszámlával, és az ezzel járó előnyökkel. Ennek köszönhetően Bettynek van egy saját cége, pontosabban offshore cége, és így itt az országban senkinek nem tartozik elszámolással, vagyis ebben a formában adómentes minden bevétele.  Nem mellékesen csináltunk rengeteg jó képet, ami már fent van a weboldalon.
– Ez zseniális.
– Naná hogy az.

Ezek után már csak egy kérdésre szeretnék választ kapni, amire csak Ági tud választ adni, ezért fel is teszem neki a kérdést.
– Amit eddig tudok, amit elmondtatok, mind szép és jó, ám biztos van benne valami negatív, valami buktató, vagy nem is tudom minek nevezzem, de érzem, hogy ennyi jó mellett, van valami nem jó is.

Mindketten csak néznek rám, már nem vidámak, még csak nem is mosolyognak.
– Van ilyen is. Mondja Ági. – Egy negatív momentuma van az egésznek.
– Mi az? Mondd el!
– Csak egy dolog, de a leglényegesebb. Ha belekezdesz, akkor nincs viszaút. Ha felkerülnek a képeid a netre, akkor az ott is marad, képtelenség eltüntetni onnan. Ezért ha elkezded, akkor ezt figyelembe kell venned, nem teheted meg egy hét múlva, vagy 10 év múlva, hogy kiszállsz. Ebből nem lehet kiszállni. Ezt tudomásul kell venned, ebben nincs kompromisszum.
– Értem. Hát ez így elég véglegesnek hangzik.
– Nem csak hangzik, hanem valóban végleges. Mérlegelned kell, hogy megéri-e neked, egy boldog felhőtlen élet, szemben néhány emberrel, akinek nem tetszik, hogy mit csinálsz. Nincs középút. Sokan lesznek, akik le akarnak majd beszélni, esetleg megzsarolnak, hogy többet nem állnak veled szóba. Ha ennek engedsz, akkor 1-2 ember kedvéért le kell mondanod mindenről. Ez a buktató benne.
– Értem, ezt valóban meg kell gondolni. Ám van még egy kérdésem, ami fontos lehet a döntésben. Tudni akarom, hogy ez az egész nektek, Ági és Gábor, miért jó, mi az ami titeket motivál ebben, hogy látszólag csak segítséget adtok.

– Erre a kérdésre a legegyszerűbb válaszolni. Mondja Ági, majd ő is rágyújt egy cigire. Kifújja a füstöt és már mondja is. – Ez a munka, ha nevezhetjük munkának, nem egy meghatározott időre szól, sőt mondhatjuk, hogy örökre. Miért? A szexipar kemény dolog, óriási pénzek forognak benne, és ezért sokan bármit megtennének, hogy hozzájussanak ehhez a pénzhez. Kihasználják, sőt sok esetben rabszolgaként dolgoztatják a lányokat. Kényszer, zsarolás, megfélemlítés és még sok más módon érik el, hogy a lányok megtegyenek nekik mindent. Sok olyan… Elmondom inkább az elejéről, hogy megértsd.
-Oké.

Szóval vannak, akik gyártóként aposztrofálják magukat. filmeket csinálnak, fotóznak, és sok esetben borzalmas körülmények között, és embertelen állapotok mellett dolgoztatják a lányokat. Akik számukra nem elég értékesek, mert mondjuk nem elég szépek, azok a lányok csak az alja munkát kapják. Szart etetnek velük, megalázzák, és még számos ilyen opció van. Azok, akik “Jobbak”, azokat felfuttatják, márkanevet kapnak, és az elkészült munkájukat, tovább értékesítik, amiből a lányok sokat keresnek, de a legtöbbet azok, akik a késztermékkel kereskednek. Szóval kizsákmányolják a lányokat. Amikor ők rájönnek hogy ez nem az aminek látszik, akkor kiszállnának belőle, de nem tudnak. Ennek az egyik oka, hogy a felépített luxus, amiben élnek, megkívánja a pénzt, hisz anélkül nem tudják fenntartani magukat, vagyis lecsúsznak. Ezeknek a lányoknak a legritkább esetben van megtakarított pénzük, szó szerint attól függenek, hogy kapnak-e még munkát. Ha kiöregednek, elhasználódnak, akkor a “gazdáik” egyszerűen kidobják őket, és keresnek egy fiatalt. Nagyjából ez a helyzet a szexpiacon.
– Ez szőrnyű, erre gondolni sem mertem volna.
– Na igen.
– És mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik a neten mindenfelé felbukkannak, akik “híresek” befutottak, és látszólag jól élnek?

– Azok a lányok általában…
– Jó reggelt a lányoknak. Ez Gábor. Ő is felébredt, és jön a kávéjáért. A változatosság kedvéért ő is tök pucér, ám nyilvánvalóan még az álom hatása alatt van, mert úgy álla a farka mint a cövek. Kissé kócosan pislog ránk, majd Ágihoz hajol, és ad egy puszit a szájára, nekünk meg csak odabiccent.
– Be van készítve neked a kávé.
– Köszönöm Drágám.
– Szóval azok a lányok általában saját vagy ügynökségek által publikálják magukat. Ez részben védelmet nyújt a rablók ellen, ám ezzel együtt elviszik a bevétel nagy hányadát. Ezekről a lányokról azt tudni kell, hogy nem túl okosak, és így jól meg lehet őket vezetni. Ha elég okosak lennének, akkor nem adnák át az erőforrásaikat másoknak. Ha ezek a lányok tudnák, hogy miként működik ez a dolog technikai értelemben, akkor megcsinálnák maguknak, ám a többség még az emailjelit sem képes segítség nélkül elolvasni.

– Ide ülhetek a széplányok közé? Kérdezi Gábor, a kávéval a kezében.
– Persze, ülj csak ide mellém. Mondja neki Ági, és egy kicsit odébb húzza a székét. Gábor mellé ül.
– Itt jön képbe a mi munkánk. Az egyik célunk, hogy megmutassuk a lányoknak, hogy ebben az iparágban is létezik  még az etika. Szeretnénk nekik, nektek megmutatni, hogy miként lehet ezt jól működtetni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

– Mint mondtam, ez nem egy munkahely, nem vagyunk egymás alá fölé rendelve. Ez a munka csak úgy működik, hogy ha mindkét fél elkötelezi magát, a közös munkára. Ez azért fontos, mert ha valaki úgy dönt hogy mégis inkább egyedül vagy mással akar együtt dolgozni, megteheti, ám erre nem vállalunk garanciát. Nem régen volt egy lány, aki azt gondolta, hogy mi kihasználjuk, és úgy döntött, hogy lelép. Persze nem szó szerint, ám elváltak útjaink. Nem is hívott nem keresett, mintha eltűnt volna. Aztán néhány hónappal később beállított hozzánk, csak én voltam itthon, és elsírta a bánatát, hogy megbánta amit tett, és szeretne visszajönni. Mondtam neki hogy semmi baj, hozza az anyagait, és visszacsatoljuk a többiek közé. Ekkor mondta el, hogy nincs meg semmije, mert rászedték, és lenyúlták mindenét, nincs egy képe sem, nincs meg a weboldala, és még a pénzét is elvitték.
Ez az, ami miatt mi egy hosszú távú együttműködést akarunk, nincs semmi, ami ettől eltérő opció lehet, aki elmegy, az kiesik a játékból, ám ezzel együtt nem fogunk senkit visszatartani.

– Szóval ha úgy döntök hogy belevágok, akkor ezzel egy életre szóló “munkahelyet” kapok, és nincs lehetőségem kilépni sem.
– Pontosan. Mielőtt a közös munkát elkezdjük, tudnunk kell, hogy végleges a döntésed. Dönthetsz úgy hogy nem akarod, akkor elengedünk és éled a saját életed, ám ha úgy döntesz, hogy csinálni akarod, akkor mi segítünk neked mindenben.

Ezzel Ági feláll az asztaltól és a mosogatóba teszi az üres kávésbögréket, és közben mindenkihez intézi a kérdését.
– Mivel mára nem terveztünk konkrét programot, mit szólnátok hozzá, ha lemennénk a tóra egy kicsit lazulni, hisz ma még melegebb lesz, mint tegnap volt.
– Én benne vagyok. Mondja Gábor.
– Én is Mondja Betty. Mit is mondhattam volna ezek után, naná hogy én is benne vagyok.
– Én is benne vagyok, akár indulhatunk is.
– Akkor ezt eldöntöttük, készüljetek, és máris indulunk, ott majd még beszélgethetünk is munkáról, ha van kérdés. Délután pedig megmutatjuk Edinának, mi is az a “Munka”

 

V.

 

Délután érkezünk haza, a fárasztó strandolás után. Pihire vágyom, de még sok dolgom van. Sorban elmegyünk lezuhanyozni, utána a konyhában találkozunk, ahol Gábor már főzi a kávét nekünk. Ő nem tarott velünk, azt mondta hogy van még dolga, mindent el akar intézni, hogy mielőbb kezdhessem a munkát.

Miután megkávéztunk, Gábor megkérdezi, hogy kezdhetjük-e, amire én válaszolok, hogy igen.

– Gyere velem, már mindent előkészítettem. Bemegyünk a „szobámba”, ahol tényleg sok dolog megváltozott, egy komplett stúdiót rendezett be nekem, ahol dolgozni fogok.

– Ez nem semmi. Itt fogok dolgozni? Kérdezem tőle, de ő csak bólogat, és közben beidítja a dolgokat.
– Ez a laptop az egész alapja, ezen működik a rendszer, itt tudsz bejelentkezni az oldaladta, és innen megy ki a műsor is. A technikai dolgokkal most ne foglalkozz, az ráér, majd apránként megtanulod mi mire való.

– Rendben. Mit kell tennem?
Ő készségesen megmutatja, hogy mik azok amik fontosak lehetnek elsőre.
– Ha készem állsz, akkor elindítom az adást, de előtte még van néhány dolog, amit el akarok neked mondani.
– Oké, figyelek.
– Az első, hogy nincs előre meghatározott koreográfia. Van ami bejön a nézőknek, és van ami nem. Ezeket neked kell megfigyelni, és beépíteni a rutinodba. Értelemszerűen azt kell adni, ami a legtöbb látogatót hozza neked.
– Ez világos.
– Most kezded, vagyis ahol megjelensz senki sem ismer, nem is tudnak létezésedről, most kell magad bemutatni. Milyen vagy, mit mutatsz, mit tudsz, stb. Az első napokban nem nagyon lesz bevételed, de ez ezzel jár. Van egy mutatószám, ami megmutatja, hogy hányan kedvelnek. Most semmi más dolgod nincs, mint ezt a számod a lehető legmagasabbra felvinni, és ezzel együtt, a műsorban a legmagasabb nézőszámot elérni. Minál többet mutatsz, minél vonzobb és kitárulkozóbb vagy, annál gyorsabban emelkednek a számok. Minden értelemben.

– Értelek. Szóval mutassak minél többet?
– Pontosan. Ha úgy érzed hogy nem megy, ha frusztrál a dolog, ha gátlások jönnek elő, akkor inkább állj le, mert ez nem jó hozzáállás, és inkább ront a helyzeten.
– Értem, nem hiszem hogy gond lesz ezzel.
– Remek. Az, hogy mit és mennyit mutatsz, nézőpontonként változó lehet, van akinél az jön be hogy mindent megmutat, és van akinél úgy működik, hogy csak akkor mutat, ha fizetnek. A tapasztalat az, hogy ha sokat mutatsz, akkor sok néződ van, és a nagy számok törvénye alapján, sok lesz a bevétel is. Ennek a mértéke, a megfelelő egyensúly kitapasztalása a Te dolgod, tisztán megfigyelés alapján.

– Értelek.
– Remek. Akkor kezdjük a melót, bekapcsollak élőbe, és egy óra után átbeszéljük, a részleteket. Csak hogy tudd, az én gépemen figyelemmel kísérlek, hogy lássam milyen vagy, és tudjalak instruálni ha szükséges.

Gábor elindítja a műsoromat, és kimegy a szobából. Magamra maradok. Most érzem igazán hogy izgulok. Ez még nem az a fajta izgalom, amire vágyom, de majd csak lesz valahogy.

Csak ülök a gép előtt, és nem történik semmi. Hacsak azt nem veszem figyelembe, hogy idpnként megjelenik egy név, aki itt van velem. Eltelik kb negyed óra, amikor már többen vannak, bár a számuk így is változó, 10-20 küröl, és nem igazán megy feljebb.

Lássuk mit lehet még fokozni. Leveszem magamról a bikini felsőt, hogy lássam milyen hatássan van a nézőkre. Egy kicsit jobb. Simogatom a cicimet, amire már többen jönnek. Haladunk.

Mindeközben folyamatosan irkálnak, hogy mutassak ezt vagy azt. Leveszem a tangámat is, és úgy ülök a kamera elé, hogy látható legyen a puncim is. Így már jobb egy fokkal, a látogatók száma már 100 fölé ment, de még mindig nem kaptam egyetlen zsetont sem, ami a pénz jelképe itt.

Egy tag azt kéri, hogy mutassam meg a puncimat. Hát jó, legyen. Elhelyezkedek, hogy kényelmes legyen, és eléjük tárom az eddig rejtett szépségemet is.

Ding. Nahát, kaptam 1 zsetont. Egy egészet. Ha igy folytatódik, karácsonyra veszek magamnak egy mikulás sapkát belőle. Aztán egy újabb zseton, és még egy. Megint csak egy.

Az előző tag, azt kéri hogy simogassam a puncimat. Hát jó, lássuk mi történik. Elkezdem lassan körbesimizni, időnként az egyik ujjam bele is csusszan. És lám, máris kaptam egy tizest. Na jó, folytassuk.

Valaki azt kéri, hogy mutassam közelebbről, hát megteszem, és a kamerát úgy állítom be, hogy jól látható legyen, ahogy simogatom. Erre megint jön egy tizes. És még egy. Újra. Így már sokkal bíztatóbb a helyzet. ezért egy kicsit intenzívebben simizem magam.

Ding. Ötven zseton. Haladunk. A puncim egyre izgatottabb, és nedvesebb, ahogy ujjazom, és ez láthatóan ösztönzőleg hat a nézőkre. Próbálok úgy helyezkedni, hogy még többet mutassak magamból, emi persze egy szűk keresztmetszető kamera esetében nem is olyan könnyű. Mire elhelyezkedek, és a kezem ujra a puncit simogatja, már 200 nézőm van. Időnként jön 1-1 zseton, ami nem sok, de ha sokvan belőle, az nem rossz.

Ismét belevetem magam a puncizásba, és egyből meg is van az eredménye. Ding. Egy százas. Ez már elég jó. Folytatom a puncizást, ami már nem csak simi, hanem maszti. Simogatom és ujjazom magam, ahogy máskor is szoktam. Kár hogy nincs itt a jtékszerem, azt lehet hogy menőbb lenne. Így sincs okom a panaszra, hisz valójában élvezem ha néznek közben, és ez egyre jobban az orgazmus irányába visz.

Nem is kell sokáig várni rá. Kapok még 50, 100 zsetonokat, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy elélvezzek. Hatalmasat. Mire ismét magamhoz térek a mámorból, már 500 látogatóm van, és egy csomó zseton.

Az élvezet kiveszi belőlem a maradék erőt is, és érzem hogy pihennem kellene. Lakpcsolom az adást, és hátradőlve allazulok. Isteni volt.

Így fekszem az ágyon, amikor kopogást hallok, majd utána nyílik az ajtó, és Gábor néz be a nyíláson.

– Bejöhetek?
– Gyere csak. Mondom neki, és kicsit összeszedem magam, mert mégis csak ő a főnök.
– Néztelek a műsorban, és mondhatom meglepetést okoztál.
– Igen? Miért?
– Mert nagyon jól csináltad amit csináltál. És ezt nem csak férfiszemmel mondom, hanem mert valóban jó voltál. Ez volt az első, az első órád, és kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondolsz.

– …hát nem is tudom. Ez még új nekem. Kicsit tartottam attól hogy milyen az, amikor a világ előtt ilyen módon kitárulkozok, hogy ez mit okoz a lelkemnek, a gondolatvilágomnak, de meglepően könnyedén átsiklottam ezeken a dolgokon.
– Ez jó. Mondd tovább.
– Tulajdonképpen tetszik ez a fajta rajongás, mindenki csak szépet és jót írt nekem, rólam, és ez jól esik. Bár az egy kicsit zavaró hogy arctalan az egész, bár ez az én szemszögemből talán nem is annyira baj. Az elején egy kicsit lassan indult be a dolog, de aztán simán ment.

– Arról mit gondolsz, hogy mások esetleg megismernek téged?
– Nem tudom. Nem voltam még ilyen helyzetben. De ahogy Betty is modta, nem érdekel, ha ez valakinek nem tetszik, az a lényeg, hogy látom az irányt, és a célt, ami nekem többet ér, mint az, ha valaki ezért megszól, vagy a nemtetszését fejezi ki.

– Értelek. Azt ugye fejben tartod, hogy ami felkerül a netre az ott is marad. De nem mindegy hogy hogyan. Ha döntöttél, és együtt dolgozunk, akkor megmutatjuk neked, a második fokozatot is, ami nagyságrendekkel jöbban jövedelmez mint ez.
– Betty említette, de nem beszélt róla bővebben.
– Na igen. Az alapvető különbséget elmondom most. Mennyit kerestél az elmúlt egy órában?
– Nem tudom, nem számoltam.
– Oké, nézzük meg. Azzal maga elé veszi a gépet, és kattingat egy kcsit, majd azt megszólal. – 37$ a kereseted.
– Hú.
– Bizony hú. Mit gondosz, amig beszélgetünk menyivel fog ez emelkedni?
– Nem tudom. De mivel nem vagyok adásban, azt gondolom hogy nem fog.
– Pontosan. Itt csak akkor van pénzed, ha „dolgozol”, ám a portfólióddal, akkor is tudsz jövedelmet generálni, ha éppen alszol, vagy nyaralsz. Ez a lényeges különbség, ez az igazi passzív jövedelem. És ahogy telik az idő, ez a bevétel egyre több lesz, mert folyamatosan növekedik.
– Húúú.
– Mit huhogsz itt nekem? A kérdés az hogy akarod-e vagy sem.
– Eddig bizonytalan voltam, de most úgy gondolom, hogy akarom. Igazából csak apám számít, nem tudom hogy ő hogyan reagálna erre, ha megtudná, de azt gondolom, hogy nem állna az utamba, ha belevágnék.

– Oké. Mit szólsz ahhoz, ha csinálunk rólad néhány izgi fotót?
– Benne vagyok. Mikor?
– Most. Ha nincs más dolgod.
– Nincs más, csináljuk. Mit kell tennem?
– Van itt a szobádban néhány ruha, itt a szekrényben, válasz ki valamit, ami neked tetszik, és ami szerinted jól áll neked. Azokat vedd fel. Ha megvan, akkor megkérjük Ágit, hogy sminkeljen ki egy kicsit, mert az jól mutat a képeket. Kezdhetjük?
– Igen.
– Oké. szólok áginak, ha kész vagy gyere be a szobánkba. Majd kimegy, és én elkezdem felfedezni a szekrény tartalmát. Tele van ruhákkal, minden évszakra, sokféle, és színesek. Kiválasztok egy nyári ruhát, és keresek hozzá valami kiegészítőt is. Amikor minden kész van, átmegyek hozzájuk.

– Kopp, kopp, bejöhetek?
– Gyere csak. Mondja Ági, és mutatja hogy üljek a székre. Néhány perc alatt, olyan smonket csinál, ami nem kihívó, csak épp az alapvonásokat emeli ki, ami egy kissé megemeli a szinek tónusát. Amikor elkészül, mondja hogy menjek vele. Átmegyünk eg ymásik szobába, ami egy fotó stúdió, mindenféle lámpákkal hátterekkel, eszközökkel, monitorral, és egy csomó olyan dologgal, amit nem is ismerek. Gábor már vár minket, és mutatja, hogy álljak a fehér háttér elé, és közben mondja hogy mit kell tennem.

– Gondolj arra, hogy most nem képeket csinálunk, hanem egy videót. Ez az alap, hogy itt állsz ruhában, és mozogsz. Még nem tudlak instruálni, mert nem ismerem a mozgásod, ám ez majd meg fog változni. Szóval mozogsz, forogsz és minden ilyen ami eszedbe jut, de közben mindig a kamerába kell nézned. A kiindulási alap hogy ruhában vagy, aztán fokozatosan elkezded levetni magadról, valahogy úgy, mintha el akarnál csábítani. Amikor minden ruha lekerült rólad, akkor úgyan ez meztelenül, ám ebben még több kihívásnak kell lennie. Domborítasz, kiemelsz, megmutatod magad előlről, hátulról, oldalról. Itt már fogok csinálni közeli képeket is, úgy hogy mutass mindent, amit mutatni akarsz. Közben a kezed is járjon, simogasd magad, ahogy jól esik, lehetőleg ott, amit épp a kamera lát. Így értehető amit elmondtam?

– Persze, értem.
– Akkor jó, az egész folyamat kb 10 percig fogtartani. Kezdhetjük?
– Igen.
– Oké, akkor start.

Mikor kimondja, hogy start, beáll a kamera mögé, és elkezd kattintgatni. Minden kattintással egy időben felvillan a gép vakuja, és ezzel együtt még két másik is. Én elkezdem a „műsoromat”. Előveszem a legszebb mosolyomat, és elkezdem illegetni magam. Azt hiszem elég könnyen megy. Lassanként leveszem magamról a ruhát, a melltartót, bugyit, hisz más nincs is rajtam. Amikor már nics rajtam semmi, próbálom azt a metódust, amit elmondott, amit vár tőlem. Azt hiszem jól csinálom, de majd meglátjuk a kész képeket.

Nem is volt 10 perc, max. csak 5-6. Amikor vége lett, mondja gábor, hogy öltözzek fel, és kezdjük előlről, de most a teraszon, a szbadban, a lemenő nap féynében. Felöltözök, és kimegyünk az erkélyre, ami a szobámból nyílik. Gábor megkeresi a legjobb beállítást, és elkezdjük újra, amit az előbb is csináltunk.

– Ennyi volt. Mondja Gábor, majd hozzáteszi, hogy kell neki egy kis idő, amig a kéepeket feldolgozza, utána megnézzük együtt.
– Rendben. Addig ennék valamit.

Gábor otthagy, én pedig kimegyek a konyhába, hogy nézzek magamnak valami vacsit. Akonyhában Ági és Betty ül az asztalnál, láthatóan épp befejezték a vacsorát.

– Szia Edina, gondoltuk hogy éhes leszel, ezért hagytunk neked is, a hűtőben találod csak meg kell melegíteni.
– Köszönöm, aranyosak vagytok.
– Nincs mit. Hogy sikerültek a fotók?
– Még nem láttam, Gábor most dolgozik rajta.
– Ha elkészült megnézzük együtt. Addog jó étvágyat neked.
– Köszönöm. A tányéron a sülthusi már megmelegedett, így leülök én is az asztalhoz, és hozzálátok az evéshez. Néhány perc múlva benéz hozzánk Gábor, odabiccent nekem, és jó étvágyat kíván, majd Ágihoz intézi a szavait.

– Bejönnél velem egy kicsit a stúdióba?
– Persz máris megyek. Majd feláll, és távoznak.  Betty ott marad velem, és engem kérdez.
– Milyen volt az első „fellépésed”?
– Nem is tudom mit mondjak, nincs mihez viszonyítanom. Gábor szerint 37$-t kerstem egy óra alatt.
– Húúú, az nagyon jó. Nekem csak 28 volt az első próbám.
– Tényleg?
– Aha, de utána begyorsúlt piszkosul. Azt tudnod kell, hogy a bevétel nem kizárólag tőled függ. Napszakok, és általános események is bejátszanak.
– Ezt hogyérted?
– Egyszerű. A műsorod az egész bolygón elérhető, így figyelembe kell venni, hogy szombat délután, a pasik általában otthon vannak, család, gyerekek, stb. Ilyenkor kevésbé aktívak. Aztán amikor itt nappal van, akkor amerikában épp csak ébredeznek az emberek, ázsiában meg már alszanak. Érted így?
– Persze hogy értem.
– Aztán vannak az események, Mit például az ünnepek, karácsony, stb, ilyenkor is kevesebb a néző. Ha meg mondjuk foci bajnokság van, akkor minden pasi a tévé előtt ül, mert nekik fontossági sorrendben előrébb van a foci, mint a pina. Erre mindketten jót nevetünk.
– Ez igaz.

Befejeztem a vacsit, és az edényket elmosom. Készítek egy kávét is, mert úgy tűnik, hogy hosszú estém lesz, szeretnék még pár órát adásba menni.

Épp úton vagyok a szobám felé, amikor Ági elém lép, megfoja a kezem és azt mondja.
– Gyere. S közben húz magával. Bemegyük a szobájukba, ahol Gábor ül egy asztalnál, és a laptopját nézi. Amikor belépünk, rámnéz, és azt mondja.

– Készen vannak a képeid, akarod látni?
– Naná hogy akarom. Mondom neki, majd leülök mellé egy székre, mire ő elindítja a slide-ot, amitől egymás után váltanak a képek. Én nem láttam még magam így, ezért kicsi furcsa volt nekem. Főleg az a rész, amikor a végén pucéran a puncimat simogatom, amit egészen közelről láthatok. Ez volt az erkélyes sorozat.

Amikor a végére érünk, Gábor felém fordul és azt mondja.
– Nagyon jók lettek a képek. Nem azért mert én csináltam, hanem Te vagy jó rajtuk. Ha igaz amit mondtál, és ez volt az első ilyen munkád, akkor dícséretet érdemelsz, vagy talán gratulációt. A legtöbb lány, az első alkalommal mindig elbénázza, de Te nem. Olyan vagy a képeken, mint egy igazi profi. Szóval érezd magad megdícsérve.

– Ohh… köszönöm.
– Nincs mit. Most ezekből válogatunk néhányat, amit felteszünk a profilodba, amit majd fizetség ellenében a látogatól megnézhetnek. Benne vagy?
– Igen.
– Jó. Ez kb. 10 perc. Utána ha van kedved, még mehetsz élőbe, hogy gyakorolj, és nem mellékesen gyűjtsd a látogatókat. Mit szólnál ahhoz, ha a műsor alatt lenne valami a puncidban?

– Erre már én is gondoltam, de otthon maradt minden kütyüm.
– Nem gond, adok neked egyet. Ez majd kicsit feldobja a műsort.

Kicsit felemelkedik a székből, és az asztal feletti polcról levesz egy kis dobozt, majd kinyitja és elm teszi a tartalmát. Egy tojáshoz hasonló rózsaszínű eszköz, aminek van egy hosszú farka.
– Ez mi?
Egy egy vibrátor, de nem a hagyományos fajta. Ezt összekapcsoljuk a profiloddal, és aktíváljuk. Amikor ez aktív, akkor műsorban, amikor zsetonokat kapsz, akkor vibrál. Ezt szeretik a pasik, mert így látványosabb az ajándék szeton, hisz ha bezizzen, akkor erre reagálni fogsz, és ez tetszik nekik. Szóval kéred?

– Igen, kérem.
– Oké, akkor kérek egy kis időt, és minden beállítok neked.

Tíz perc múlva szólt, hogy készen van, éskezdetem a músort. Nem kérettem magam, hozzáláttam, hogy megváltsam a világot. Persze ez csak az én kis viágomra vonatkozik.

Egészen hajnalig adásban voltam, már világosodott, amikor úgy döntöttem hogy mára elég volt.

 

VI.

 

Másnap reggel sokáig aludtam. Amikor felébredtem csönd volt, semmi nesz. Nem csoda hisz vasárnap van, ilyenkor senkinek nincs kedve hangoskodni.

Az éjjel nem néztem meg, hogy milyen eredménnyel zárult az első napom, ezért úgy döntöttem hogy meglesem. Bekapcsolatm a gépet, és beléptem az oldalra, és megnyitottam a stasztitikát. Meglepett amit láttam. Majdnem 120$. Megnéztem a képeket, amit Gábor feltett. Nagyon jók lettek valóban. Ezekből is vettek páran, ami nem sok, mert azt modta hogy az ismertség növeléséhez nem szabad magas árat szabni, mert az elriasztja a lehetséges vevőt. Majd ha már sokkal népszerűbb leszek, akkor lehet ezeket is növelni.

120$ !! Ha ezt felszorzom haminccal, mert ennyi nap van egy hónapban, akkor ez valóban egy millió forint. És még csak az elején tartok. Egyre izgalmasabb a dolog.

Gondoltam ezt meg kell ünnepelni valamivel. Mivel alkokolt nem szoktam inni, úgy döntötem hogy legyen kávé. Kimegyek a konyhába, és hozzálátok elkészíteni. Közben benézek a hűtőbe, hogy van-e valami, amivel az ünnepi kávét felturbózhatom. Nincs semmi. Sebaj, majd teszek bele dupla adag tejet.

Fogom a kávémat, és bemegyek a szobámba. Érdekes, még csak alig egy napja vagyok itt, és máris úgy tekintek rá, mint a „szobám”. Nem baj, most ez van. Kimegyek a teraszra, és rágyújtok. Néhány perc múltán megjelenik Betty is, és leül hozzám az asztalhoz.

– Jó reggelt Edina. Milyen volt az első napod, a munkában?
– Szia. Azt hiszem jó volt. Bár még nincs viszonyítási alapom.
– Mennyi jött össze?
– Majdnem 120.
– Asztaaaaa… Az tök jó. Látod, mondtam neked, ha Gábor azt mondja hogy sikeres leszel, akkor az leszel. Örülök hogy így történt.
– Én is örülök, bár most úgy érzem hogy fárasztó ez a munka is.
– Á, dehogy. Ez csak az elején van így, pár nap és belejössz, utána már könnyedén fogod csinálni.
– Gondolod?
– Persze. Nem gondolom, hanem tudom. Amúgy meghoztad már a döntést?
– Igen, azt hiszem jó lesz ez nekem. Élvezem. Tetszik. Bár igazán a pénz a legizgatóbb része a dolognak. Tudod, vannak terveim, amihez sok pénz kell.
– Üzleti tervek, amivel majd sokat fogsz keresni?
– Igen.

Betty kuncog, és közben engem néz. Lassan rájövök, hogy igaza van, hisz az ölembe hullott egy lehetőség, amivel láthatóan sokat fogok keresni. Ezért még hozzáteszem.
– …vagy nem. Aztán mindketten nevetünk ezen.

– Mlyen volt a fotózás tegnap?
– Jó volt, nagyon élveztem. Na már megint, két napja mindent élvezek. Arról nem beszélve, hogy ténylegesen sokat élveztem, éjjel is volt vagy 8-10. De ezt is élveztem. Erre megint nevetésben törtünk ki.

– Bizony, ehhez is hozzá lehet szokni.
– Valóban. Szóval Gáborék azt mondták, hogy a képek alapján olyan vagyok mintha profi lennék, pedig még soha nem volt ilyen fotózásom. A legtöbb az volt, amikor a barátnőm meglátogatott, és csak úgy poénból csináltunk pár pucér képet, de aztán azokat töröltük is.
– Ezeket nem lehet törölni. Ha jók a képek, akkor az úgy terjed majd a neten, mint a vírus, megállíthatatlanul.

– Pont ezen gondolkodtam, hogy ki lenne az,  akinek ez nem tetszene, de nincs ilyen. Aki meg mégis húzza az orrát, az le van csinálva. Egy valaki miatt aggódom csak, az apám. Nem tudom hogy ő mit lépne erre.
– Mi a terved vele kapcsolatban?
– Nem tudom. Az egyik lehetőség hogy nem is szólok neki erről, ami viszont nem lene korrekt. Viszont attól félek, hogy esetleg nem engedi, vagy csak ellenezné a dolgot. Mindenképpen meg kell tudnom, hogy mi az ő véleménye.

Éppen újra rágyújtok, amikor Ági jelenik meg az ajtóban.
– Sziasztok lányok, csatlakozhatok én is hozzátok?
– Persze. Mondjuk egyszerre.

Jön, leül mellénk és rám néz. Ne mond semmit, nem kérdez, csak néz. Kezdek zavarba jönni, amikor megszólal.

– Mondd el nekem, mi jár a fejedben.
– Épp arra gondoltam, és ezt beszéltük Bettyvel is, hogy apámmal szeretném megbeszélni a dolgot.
– Jó ötlet. Miért pont vele?
– Mert nekem csak ő van, nincs más rokonom, csak néhány barát, de neki mindenképpen tudni kell, hogy mit akarok csinálni.
– Értelek. Mikor akarsz vele beszélni?
– Most még dolgozik, hosszú hétvégét csinál, egyfajta ügyeletben van, de ma este már otthon lesz, amikor haza megyek, megbeszélem vele.
– Van még bárki más, akinek számít a véleménye?
– Nem, nincs senki más. Van pár barátnőm, de velük nem lesz gond.
– Jól van. Szeretnéd hogy valamelyikünk elmenjen veled, és támogasson abban, amit apádnak el akarsz mondani?
– Nem, köszönöm, egyedül is képes vagyok rá, nem lesz baj.
– Mikor akarsz menni?
– Arra gondoltam hogy még ma, és holnap nyugiban megbeszélem vele a dolgot.

– Mit gondolsz arról, hogy otthon mennyire tudnád ezt egyedül csinálni?
– Nem tudom. Szinte semmit nem értek még az egészből. Lehet hogy nem lennék rá képes, hogy megoldjak egy problémát.
– Rendben. Ha úgy gondolod hogy neked jó itt velünk, akkor a szoba a rendelkezésedra áll, ha úgy érzed hogy ez segít neked, akkor örömmel látunk téged köztünk, ne okozzon ez neked gondot. Itt megkaphatsz minden támogatást, ezt Betty is igazolja neked. Szóval ha még nem vagy bitzos magadban, akkor örülnénk ha velünk maradnál.
– Nagyon öszönöm, kedves vagy, ám ezt még meggondolom, nem miattad hanem Apu miatt. Még nem tudom hogy fog erre reagálni.
– Oké, ha beszélsz vele, és infó kell bármiről, akkor hívj és segítünk.
– Köszönöm.

 

VII.

 

Amikor hazaérek, apu még nincs otthon. Bittos valami dolga van, majd jön. Bemegyek a szobámba, és pakolászni kezdek. Előkeresem a vibrátoraimat, a szekrényemben kotorászva összeszedek néhány szexi ruhát, kiegészítőket, és olyan cuccokat, ami esetleg szükséges lehet. Amikor mindennel kész vagyok, felhívom aput, hogy megtudjam merre jár, és mikor ér haza. A harmadik csengetésre fel is veszi.

– Szia Apu, hazajöttem. – Persze hogy minden rendben. – Jó.  – Mikor jössz haza? – Értem. Jó akkor várlak. Csinálok neked vacsorát is.  – Oké, szia.

Apu csak estefelé ér haza, mert a haverokkal elmentek horgászni. Ezért is volt fura, hogy nincs itthon de a kocsija a garázsban van. Legalább kikapcsolódik egy kicsit.

Én addig valamivel elütöm az időt. Jó lenne valakivel megbeszélni ezt a „szexmelót”, de nem tudom ki lenne erre alkalmas. Apuval nem fogom részletezni, csak a lényeget mondom el, a többi rajta múlik. De mégis jó lenne valaki, aki segít nekem a nézőpontokat helyesen látni.

Felhívom Melindát, hátha itthon van, és beszélgethetünk, De ő sincs itthon, valahol dolgozik. Mióta elvállalta a munkát, mindig utazik, csak ritkán van itthon. Megpróbálom még 2 másik barinőmet hívni, de egyik sem ér rá. Na mindegy, majd csak lesz valahogy.

A nap már magasan jár, nincs semmi dolgom, így kimegyek a kertbe egy kicsit napozni. Viszek magammal könyvet, innaivalót, meg mindent ami szükséges lehet. Elhevereked a napozóágyon, és élvezem a napot.

Egyembe jut, hogy néhány napja ugyan itt feküdtem, amikor meglátam Gábort a szomszéd birtokon, ahogy engem les. A gondolatra ismét végigfut rajtam a bizsergés, és érzem ahogy a puncim nedvesedik. Ledobom magamról a fördőrucit, amiről eszembe jut, hogy fel sem kellett volna vennem, hisz egydül vagyok. Ráadásul jobb ha a nap nem égeti bele a bőrömbe annak a vonalait, mert lehet hogy ez nem a legjobb a „munka” közben. De talán mindegy is.

Ahogy ott fekszem a napon, eszem be jut, hogy milyen izgató volt, amikor a pasik annyi szépet és jót írtak nekem, és milyen jó volt úgy maszturbálni hogy közben százak néztek. Tényleg izgalmas volt.

Most is, ahogy itt fekszem a napon, érzem a bizsergést, és érzem, hogy a nap simogat. Nagyon finom érzés. Megérintem a punimat, és érzem hogy mennyire nedves, kicsit megsimogatom a csiklómat, és egyből magával ragad a vágy. Egyre inkább elmélyülök az érzés okozta örömökben, aminek az az eredménye, hogy hamar elélvezek.

Utána csak fekszem, hagyom hogy a gondolatok átsuhanjanak az elmémen, nem irányítom, csak megfigyelem a gondolatokat. Próbálok keresni valamit, ami esetleg ellene szól, de nem találok. Olyanok persze felbukkannak, hogy erkölcs, meg etika, de egyik sem igazán olyan dolog, ami képes lenne elterelni róla a figyelmem. Egyszerű a képlet, akinek ez nem tetszik, továbbállhat. Ennyi.

Hangokat hallok. Mintha valaki engem szólítana. Nem vagyok benne biztos, lehet hogy csak káprázik a fülem. Figyelek hátha hallom újra, se semmi.

Ismét belemerülök a gondolataimba. Bárcsak itthon lenne Erika, vele biztosan meg tudnám beszélni, mert hogy ovi óta ő a legjobb barátnőm, de sajnos nála is az van, hogy a munkája miatt a városban kell laknia, mert nagyon messze va ahhoz, hogy naponta bejárjon. Igen, Ő biztosan segítene nekem megtalálni a helyes megoldást.

– Edina!

Felülök, mert hallom hogy valaki engem szólit. Ezek szerint az előbb is ezt hallottam, de most közelebbről jön a hang.

-Edina!

Igen, most már biztos hogy a házból jön a hang, de vajon ki lehet az, aki be mer menni a házba?

– Edina! Hallom ismét a nevemet, és akkor meglátom őt, ahogy kilép a hátsó ajtón, és felém integet. Erika.

Odaszalad hozzám, és szinte rámveti magát, és puszilgat, én meg a meglepetéstől szóhoz sem jutok. Én még mindig a napozóágyon fekszem, de amikor végre lemászik rólam, akkor felkelek, és megölelem.

– De jó hogy itt vagy Erika, pont most gondoltam rád, hogy milyen jó lenne ha itt lennél most velem.
– Kérésed, parancs. Itt vagyok. De jó hogy látlak.
– Hogy hogy itthon vagy, aszt hittem a városban vagy és dolgozol.
– Sajnos már nem, mert kirúgtak.
– De miért?
– Semmi okot nem adtam rá, azt mondták hogy költség takarékosság miatt válnak meg tőlem, de gyanítom hog ymás is van ennek a dontésnek a hátterében.
– Sajnálom.
– Ne sajnáld, mert én sem bánkódok miatta. Inkább mesélj, mi van veled, már régen találkoztunk.

– Örülök neked, de tényleg, van egy dolog az életemben, amit szeretnék megosztani valakivel, aki tud nekem segíteni a döntésben, de nincs senki aki most itt lenne velem, erre jössz Te, és máris vidámabban látom a világot.

– Mesélj, mi történt.
– Jó, de előbb vetközz le, és telepedj ide mellém.
– Oké. Mondja ő, aztán beszalad a házba, én pedig az enyém mellé hozok egy másik napágyat. Mire elkészülök, ő is szalad felém, és ledobja magát mellém.

 

Miután elhelyezkedik, rágyújtunk, és elkezdem mesélni neki, hogy mi törtnt velem az elmúlt néhány napban, kezdve ott, hogy kifigyeltem, amint valaki megfigyel, aztán minfent ami utána történt, egészen addig, amig hazajöttem, és ő megkeresett.

– És most itt vagy velem, és immár mindent tudsz.
– Hát ez nem semmi. Nem is tudom mit mondjak erre.
– Mindegy, csak őszintén, mert még mindig dilemmázok a döntés miatt.
– Ne vacakolj, vágj bele. Ha tényleg olyan, amilyennek elmondtad, akkor tiszta sor hogy nem hagyhatod ki. Ha arra gondolsz, hogy én elhagylak ezért, akkor tévedsz, én inkább büszke leszek rá, hogy ilyen bátor csaj a barátnőm.

– Köszönöm, aranyos vagy. Szerinted apu mit fog mondani, ha elmondom neki?
– Ahogy én ismerem, nem fog beleszólni, hagyni fogja hogy te döntsd el mit akarsz csinálni.
– Gondolod?
– Hát persze. E miatt ne aggódj.
– Meddig maradsz itthon?
– Tudod, kirúgtak, nem kell mennem sehova.
– Az jó. Szeretném ha itt lennél velem, amikor apu hazajön, és elmondom neki.
– Persze, szívesen. Segítek neked ahogy csak tudok.

Ezek után mindenféle dologról beszélgettünk, elmondtuk egymásnak mi történt az elmúlt egy évben, mióta nem találkoztunk. Ettünk ittunk, és nyaraltunk. Szóval kellemesen telt a nap.

Apu este hétkor ért haza, vacsorával fogadtuk. Örült hogy Erika is itt van, mert ő sem látta már egy éve, de azt tudja, hogy ő a legjobb barátom.

Miután megvacsoráztunk, mondtam apunak hogy van valami amit szeretnék vele megbeszélni, mert nagyon fontos. Kint a kertben ültünk le az asztal körül. Készítettem rágcsálni valót, apunak sört, nekünk meg gyümölcslevet. Miután minden a helyére került, belevágtam a mondandómba. Persze csak a főbb vonalakat mondtam el, a részleteket kínosan elhallgattam. Amig beszéltem, folyamatosan pislogott, és nézett, hol rám, hol Erikára.

Miután mindent elmondam, amit tudnia kell, megkérdeztem tőle, hogy mit gondol erről az egészről, és főleg hogy mit gondol rólam. Egy ideig hallgatott, látszott rajta hogy még emészti amit elmondtam neki. Végül elkezdett beszélni.

– Tudom hogy okos nő vagy, tudom hogy nem vágsz bele olyanba, ami kétséges, ami veszélyeket rejt magában. Azt is tudom hogy a jelen gazdasági helyzetben nem sok alternatíva van arra, hogy jó állást találj, és ezzel együtt megélhetést. Tudom hogy az iskola befejezése után, mennyit kerestél munkahelyet, és mennyi elutasítást kaptál. Szóval ha úgy gondolod hogy ez jó neked, akkor én nem állok ellen, és elfogadom a döntésedet.

– Köszönöm Apa.
– De azt azért szeretném tudni, hogy mint nő, Te mit gondolsz erről. Amióta anyád itthgyott minket, én is jártam ilyen oldalakon, így tudom miről van szó. De mondd, neked ez tényleg jó lehet?

– Azt hiszem igen, de elsőroban úgy tenkintek rá, mint munka, egy olyan munka, ahonnan nem tudnak kirúgni, nincs kötelező elvárás, nincs főnök, és ami a legfontosabb, vannak akik mellettem állnak, és segítenek.

– Mi a terved? Elköltözöl?
– Dehogy. De egyelőre ott leszek náluk, mert meg kell tanulnom egy csomó dolgot, és a fotózás is hátra van még.
– Azért néha meglátohatsz?
– Hát persze. Jövök amikor csak tudok.
– Ennek örülök. És Te Erika? Te is részt veszel ebben?
– Nem, dehogy. Én is csak most tudtam meg miről van szó.
– Értem. Szóval az én kislányom nagylány lett.
– Nem lesz semmi gond, Apa. Hidd el jó helyen leszek, vigyáznak rám.
– Hát ezt remélem is. Most menjünk aludni, mert hosszú volt a napom, holnap majd folyatatjuk.
– Oké Apa, jó éjszakát. Aludj jól.

Miután elment, Erika rám néz, és azt mondja.
– Hát ez tök simán ment.
– Igen, több ellenállásra számítottam, de így jó, nem akartam volna vele konfrontálódni, és azt sem akartam volna, hogy ha ellene van.
– Hát ja. Most mit fogsz csinálni?
– Holnap visszamegyek Ágiékhoz, és belevágunk a munkába. De várj, inkább felhívom őket most, hogy tudják, holnap megyek.

Bemegyek a szobámba a mobilomért, és hívom Gábort. Röviden elmondom neki, hogy mi a helyzet, és hogy holnap mennék, hogy elkezdjük. Azt mondta hogy okosan döntöttem, jól csinálom, és holnap várnak.

– Erika Te tt maradsz velem, vagy inkább hazamész?
– Otthon nincs semmi dolgom, ha akarod itt maradok veled, majd holnap hazamegyek.
– Köszi, ennek örülök. Menjünk be és aludjunk, nekem is hosszú napom volt.

Bementünk, és elkészítettük neki a fekhelyet a vendégágyon. Egy gyors zuhanyzás után, lefeküldünk, de az alvás nem ment, mert mindig felbukkant valami, amit meg kellett beszélni. Már elmúlt éjfél, mire elnyomott minket az álom.

 

VIII.

 

Másnap reggel, a szokásomnak megfelelően elkészítettem a reggelit, és a kávét, de most egyel többet, Erikának is. A reggeli a szokásos módon zajlott, nem beszéltünk az új munkámról, csak hétköznapi dolgokról. Reggeli után, Apa megint elment dolgozni, az egyik barátja házát építik, ott segít abban, ami épp adódik.

Erika hazamegy, hisz ő is hosszú időd töltött távol. Én meg visszamegyek Ágiékhoz, és belevetem magam a munkába. Miután Apa Elment, Erikával kimegyek az állomásra, ő ragaszkodott hozzá hogy elkísérjen. Egy rövid búcsu után felszálltam a vonatra, és elindutam az új életem felé.

Amikor elindult a vonat, ismét felhívtam Gábort, hogy jelezzem neki, mikor érkezek. A vonat most is időben érkezett, és Gábor is ott várt a bejárat mellett. Még húsz perc, és újra náluk leszek.

Amikor megérkezünk, örömmel fogadnak. Ági szinte ujjong, Betty meg rámveti magát, és átölel, közben meg csókolgat, ahol ér. Amikor már úgy érzi elég volt, elenged és azt mondja.

– Olyan jó hogy újra itthon vagy.
– Én is örülök hogy itt lehetek.

A munka beindul. Napközben fotózunk, van hogy elmegyünk valami kellemes helyre, ami látványos vagy izgalmas. Nagyon sok kép készül rólam. A weboldalam is már egyben van, bár tartalom még nem sok van fent.

Ja és a lényeg. Van már saját művésznevem, saját logóm, imázsom, és karakterem. Én vagyok Ashley Morgan.

A kezdetek után 2 hónappal eljutottam arra a szintre, hogy a nyilvános kamerás előadásokkal, havonta átlagosan 2 millió a bevételem. Ezt már csak azért csinálom, mert rengeteg a rajongóm, akik követnek, és várnak. Várják hogy lássanak, és ez jó, még akkor is ha nem az embert látják bennem, hanem csak a nőt.

A harmadik hónap végére, a weboldalamon van kb 600 aktív tag, és a webshopban a képek eladásából is jön még kb 2000$, és minden hónapban csak emelkedik ez az összeg.

Amikor ezeket a sorokat írom, már 7 hónapja vagyok a szakmában, és elmondhatatlan mennyiségű rajongói levelet kapok. Ez nagyon jó.

Van negatív hírem is. Anyámnak a nővére, miután megtudta hogy mivel foglalkozom, azt mondta hogy kitagad, és többé látni sem akar. Nem nagy ügy, hisz eddig sem láttuk egymást túl sokat, talán 2-3 évente egyszer, így nem is érdekel hogy mit gondol.

Miután elég sok helyen megjelennek a képeim, viszonylag népszerű lettem. Ez is lehet az oka annak, hogy nagy produceri irodák, modell ügynökségek keresnek meg, hogy munkát ajánljanak. Persze mondanom sem kell, hogy nem értem teszik, hanem a saját jólétük érdekében, hisz az ajánlatokban átlagosan 40% százaléknyi részesedést akarnak az eladások után.

Igaza volt Gábornak, ez egy nehéz és könyörtelen szakma, ahol a pénz beszél, mindenki más csak ugat.

Mára ott tartok, hogy én is beszálltam a játékba. Ez azt jelenti, hogy segítek Gábornak és Áginak, hogy együtt megmentsünk annyi lányt a hiánák karmai közül, amennyit csak lehetséges. Vettem egy lakást, egy nagyvárosban, így én is  segítek a kezdőknek az indulásban, hogy ők is sikeresek legyenek, hogy megtanulják azt, hogy amit másnak megtesznek, azt megtehetik saját maguknak is, nem kell eladni magad, ha lehetsz a saját magad ura is.

A fenti történet lehetne akár a Te történeted is, ez csak egy döntés kérdése. Ha érzel magadban elég dinamikát, kihívást, és megérted a lehetőséget, akkor lehet hogy téged keresünk.

JELENTKEZZ MOST! NE HAGYD KI A LEHETŐSÉGET!

Alapadatok megadása

Töltsd ki az alábbi adatlapot, majd kattints az "Elküldöm"gombra.
//
Az azonosító adat a Viber és WahtsUP esetében a telefonszám, Skype azonosító a saját profilodon a Skype Név. Nem a Te neved! Messenger esetében a facebookos profilod linkje szükséges, nem csak a név!

Személyes adatok megadása

Képfeltöltés

Egy vidám, nevetős képet tölts fel, ami téged ábrázol, és amin jól kivehető minden részlet.
tölts fel egy olyan ruha nélküli mosolygós képet, amin deréktól felfelé látszol, ami téged ábrázol, és amin jól kivehető minden részlet.
Olyan ruha nélküli képet tölts fel, ami téged ábrázol, és amin jól kivehető minden részlet.
Olyan ruha nélküli képet tölts fel, ami téged ábrázol, és amin jól kivehető minden részlet.
Olyan ruha nélküli képet tölts fel, ami téged ábrázol, és amin jól kivehető minden részlet.

Mentális állapotfelmérés

A felnőtt szórakoztatásról szóló döntés izgalmas, de nagymértékben megváltoztathatja az életed. Néhány kérdést szeretnénk feltenni neked, hogy biztosan időt szánj arra, hogy átgondold ezt az új szakmát, és azt, hogy milyen hatással lehet az életedre.
Írd le részletesen a gondolataidat
Írd le részletesen a gondolataidat
Írd le részletesen a gondolataidat
Írd le részletesen a gondolataidat

Kérjük erősítsd meg az alábbiakat

Szeretnél csatlakozni a modellek közösségébe?

Meg kell adnod egy felhasználónevet, és egy jelszót, ez után amikor elkészül a fiókod, emailben értesítünk téged.
A felhasználónév csak kis- és nagybetűket valamint számokat tartalmazhat, ekezetek nelkul.
A jelszó legalább 8 karaktert, kis- és nagybetűket, számokat valamint speciális karaktereket tartalmazzon. Példa: 0%v=uToa17yB

© 2021 Legyél Szex Modell Változtasd meg a jövődet

Beléphetsz a Facebook fiókoddal

Forgot your details?